„Tisztelt” „miniszterelnök” „úr”

„Addig is, Dragnea úr, akarom írni, Tudose úr, engedjen meg nekem egy javaslatot. Románia egy vagány ország lehetne, ha nem fagynának meg benne emberek fehér teleken, és nem halnának benne éhen gyerekek és felnőttek. Ha nem kellene innen menekülni részben a hasonló szintű nyilatkozgatások, részben a nevetséges bérek mellett, amelyeknek a hivatalos statisztikákban szereplő verziója is vicc, nemhogy a kézbe kapott.

Románia tényleg klassz ország volna, ha a székely zászlót csak az tenné ki, aki örömmel kel fel reggel, és nem az is, aki üres provokációt akar. Ha a román zászlót sem azért lengetnék hetekig december elsejétől, mert addig sem a nyomort és deprivációt nézzük. Ha eleve nem a zászlóharcot vívnánk meg újra és újra, hanem eldöntenénk, hogy jó fejek legyünk. Ha az Erdéllyel együtt létező Románia századik születésnapján nem a tömegmészárlást emlegetné, hanem emberi szintre emelné a szegregált közösségeket.

Tudose úr, én csak ennyit tudok tenni. Nem akarok akasztgatni sem románt, sem székelyt. Én csak írni tudok és arra emlékeztetni olvasókat, hogy se önnek ne dőljenek be, se az ön magyar változatainak. A kérdés sosem az, hogy kiket rekesztenek ki, hanem hogy kirekesztenek-e. Ezt gyakran hajlamosak vagyunk elfelejteni, és a tele szájjal cigányozás meg buzizás mellett felkapjuk a fejünket, ha bejön a kocsmába a saját tükörképünk, és minket szid.”