Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Mi sem gondoltuk, hogy a politikai-közéleti helyzet ilyen nagymértékben felelős az elvándorlásért, de a hozzánk beérkező véleményekből mégis úgy tűnik, hogy ez a helyzet.
„A kérdőívet kitöltők között természetesen mindenféle akadt: olyan, akinek semmi nem hiányzik itthonról; olyan, aki már most várja a visszatérés lehetőségét; és olyan is, aki tudatosan vállalja az áldozatot, amit a kiköltözéssel hozott. A legtöbb nyilatkozóban azonban közös, hogy sok keserűség vegyül a hazájukkal kapcsolatos érzelmeikbe. Mert »nyomasztotta őket a környezet«, mert, »be voltak szorulva«, vagy azért, mert úgy érzik, az ország »siralmas társadalmi, politikai helyzete« üldözte el őket innen. Egy válaszadó ezt írta: »A félelmen, dühön és szégyenen kívül nem maradt bennem túl sok érzelem Magyarországgal kapcsolatban. Nem akartam gyereket szülni ebben országban.«
Azt, hogy nem akarnak ide szülni, vagy nem akarják a gyereküket ebben a légkörben és szellemiségben felnevelni, elég sokan gondolták. »Elegem lett a szétszakítottságból, a gyűlölködésből, a nácikból, az adócsalókból, a mindennapos furkálódásokból, a bennfenteskedőkből, az elnyűtt arcokból, a visszamosolyogni képtelen emberekből« – írja Flóra. »Már otthon is tudtam, hogy ezeket nehezen viselem, de amióta van összehasonlítási alapom, azt is tudom, hogy nem kell így lennie. Sok hely van a világon, ahol például alap, hogy visszamosolyognak az emberre.« Amit Dobay Ádám azzal egészít ki: »Arra kellett rájönnöm, hogy a magyar társadalmi szerződés az, hogy 'állampolgár, te dolgozz keményen', fizess rengeteg adót, ezért cserébe én, az állam, egy alsó középosztálybeli életszínvonalat tudok felajánlani egy negyven éve elavult egészségügyi, oktatási, infrastrukturális és bürokrácia-rendszerrel, és egyébként fenntartom a jogot, hogy bármikor kihúzom a lábad alól a talajt, ha az érdekembe ütközik, amit csinálsz, vagy egyszerű inkompetenciából. Elég csak kis időt beszélni külföldön élőkkel ahhoz, hogy kiderüljön: a társadalmi szerződés rengeteg helyen nem így néz ki.«
Mi sem gondoltuk, hogy a politikai-közéleti helyzet ilyen nagymértékben felelős az elvándorlásért, de a hozzánk beérkező véleményekből mégis úgy tűnik, hogy ez a helyzet. Amellett természetesen, hogy sokan írják: jobb munkát, kedvezőbb munkakörülményeket, jobb fizetést, és nagyságrendekkel komolyabb fejlődési lehetőséget találtak külföldön, így ez is jelentős szerepet játszott abban, hogy elmentek.
Donáth Mirjam azt mondja, az ő családjában a kedvezőtlen politikai klíma sosem lehetett volna indok a távozásra. »Nekem azt az örökséget adták tovább a nagyszüleim, hogy ilyenkor nem elmenni kell, hanem küzdeni az igazadért, és megpróbálni jobb hellyé tenni a környezeted.« (Tegyük hozzá: Mirjam nagyapja, Donáth Ferenc három politikai rendszerben volt politikai fogoly, és Nagy Imre legfőbb politikai tanácsadójaként a forradalom napjaiban a később kivégzett miniszterelnökkel együtt deportálták ’56-ban.) »Mindenesetre csak azért, mert rád ül egy rém, miért venné el a hazádat? Nyilván mindenkinek megvan a saját családtörténete, nekem az, hogy ezért nem megyünk el. Az én kivándorlásomban ez nem játszott szerepet« – mondja.”