Nevetségesnek tartom, amikor egy, a korábbi évtizedekhez képes már-már jócskán lebutított tananyaggal „terhelt” mai tizenéves azzal kérkedik, hogy ő már mindent tud, s büszkén kiáltja, hogy neki nincs szüksége olyan „hülyeségekre”, mint a történelem, az irodalom, a rajz vagy akár az ének-zene – esetleg csak „lényegre törően”.
Mégis, mi más lenne egy tanköteles tizenéves gyerek kötelessége, ha nem a tanulás?
Csakis így válunk képessé arra, hogy magunk döbbenjünk rá arra, mi mindent nem tudunk még, ám arra is, hogy tudásunk esetleges, töredezett, és soha nem érhetjük el a teljességet.
Úgy vélem, ez az érettség igazi fokmérője.
Tanulni annyit tesz, mint kellő alázattal és intellektuális erőfeszítéssel felemelkedni az élet lényegi dolgaihoz.
Civilizációnk hanyatlásának mindennél szembe tűnőbb tünete, hogy az emberek tömegei elutasítják az érettséget, a felnőttektől elvárható magatartást, az élet kötelmeinek tudomásul vételét, a felnőtt emberhez méltó döntéseket és felelősséget. Mintha a reformlázban égő oktatási újítók nem a gyermeket akarnák felnőtté nevelni, hanem mindenki mást valamiféle infantilis attitűdhöz idomítani.
„Szentséges, naiv anakronizmus!” – kiálthatná bárki, aki ezt a hosszú okfejtést olvassa. Már hallom az ellenérveket: „Állásinterjún általában nem kérdezik József Attila születési évszámát.” Valóban, hacsak nem egy magyartanári állásra pályázik a pályázó, tőle ugyanis nem csak a költő életrajzi adatainak pontos ismerete várható el, hanem az is, hogy a tananyagba felvett verseit memoriter ismerje.
Talán hihetetlennek tűnik, de e sorok írója nem halt bele abba, hogy évszámok sokaságát kellett megtanulnia történelemből, mert tudta, hogy a történelem a legkevésbé sem évszámok halmaza, de az idő múlásáról alkotott képzeteink nélkül nem értelmezhető. Abba sem halt bele, amikor latinórákra hosszú szövegrészeket kellett megtanulni memoriter az Aeneisből. Hiába mondtuk áldott emlékű latintanárnőnknek, hogy ez méltánytalan. Ő erre csak annyit mondott, hogy az élet sem méltányos – ma már tudom, mennyire igaza volt, amiképp azt is, hogy a tehetség nem terem minden bokorban.