Sporton innen és túl

„Visszatérve a labdarúgáshoz, talán csak első hallásra hat túlzásnak, hogy minden idők legjelentősebb tétért zajló selejtezősorozata – a 2020-as Európa-bajnokság kvalifikációja – előtt állunk. Évtizedeken át természetesnek vettük, hogy úgyis mindenhonnan továbbjutunk – amikor mégsem, az 1970-és és '74-es vb-re, kicsit összedőlt a világunk, de újraépítettük –, aztán azt, hogy úgyis kiesünk, most azonban megtörténhet, ami még sosem: a saját hazánkban (is) zajló viadalról maradhatunk le. A 2020-as Eb-n ugyanis a kontinens tizenkét városa, közöttük Budapest osztozik. Fővárosunk három csoportmérkőzésnek és egy nyolcaddöntőnek ad otthont, kétszer garantáltan a magyar válogatottat is itthon láthatnánk, de a tizenkét rendező részvétele természetesen nem lehet automatikus. 

A „valódi” selejtezők csak 2019 márciusában kezdődnek, de már idén körvonalazódnia kell az Eb-kompatibilis keretnek és stílusnak, annál is inkább, mert egy vadonatúj versenyforma, az UEFA Nemzetek Ligája már nyolc hónap múlva, szeptemberben rajtol, és kerülő úton itt is pótkvalifikációs kvótákat lehet szerezni.

Mivel 2024-re már ismét egyetlen országban össz-pontosul az Eb, a vissza nem térő történelmi esélyt arra, hogy világversenyen itthon láthassuk a magyar labdarúgó-válogatottat, minden valószínűség szerint 2020 kínálja.

E lehetőséget ráadásul fonák oldalról is meg kell közelítenünk: ha nemzeti együttesünk eltűnik a selejtező süllyesztőjében, az európai szövetség pedig a szurkolók érdekeire, az utazási költségekre alapozva a környező országok válogatottjait delegálja hozzánk, el kell viselnünk, hogy az újjávarázsolt Puskás-stadionban tízezrek a horvát, a szerb, a szlovák, az osztrák vagy a szlovén himnuszt éneklik (a románt semmiképp, mert Bukarest ugyancsak házigazda).”