A magukat demokratikus ellenzéknek nevező pártok éppen olyan virtuális világot építenek, mint a kormánypropaganda.
„A DK megtalálta a maga »migránsait«, akik ellen népszerűség-növelés reményében finoman, de félreérthetetlenül indulatokat kelthet: a kettős állampolgárságú és a magyarországi országgyűlési választásokon részleges szavazati joggal bíró erdélyieket. (...)
A magukat demokratikus ellenzéknek nevező pártok éppen olyan virtuális világot építenek, mint a kormánypropaganda. Vagy semmi mondanivalójuk nincs a magyar társadalomról, a jogállamiságról és arról, miként lehetne megállítani az ország regionális leszakadását, vagy ha mégis, okosabbnak tartják elhallgatni. Nyilván úgy érzik, a választók nemcsak »megrendelést« nem adtak nekik arra, hogy a magyar társadalom valóságos problémáiról beszéljenek, de maradék támogatóik is elpártolnának, ha ezt tennék. A magyarországi politikai közbeszéd az ezredforduló óta kezdett távolodni a valóságtól, és 2006 őszét követően kizárólagossá vált a közjó diszkurzív felfogása, tehát az a koncepció, miszerint a politikai küzdelem elsősorban értelmezési harc, hiszen minden politikus úgy hiheti, hogy a közjót szolgálja, és annak mibenlétéről egyetértésre jutott saját választóközönségével. Ha megméretődnek is az ígéretek és a kormányzati teljesítmény, az is csak normatív természetű, hiszen eltérő politikai nézetrendszerek eltérő mérce szerint értékelik.
A köztársaság és a jogállam bukása után az ellenzéki pártok úgy vélték, illúzió volt azt feltételezni, hogy a közös és mindenki számára elérhető tudás alapján szót lehet érteni a választókkal, és el lehet beszélgetni velük az adórendszerről, az államháztartásról, a szegénységről, a közoktatásról vagy éppen a külpolitikáról. A köztársaság bukásából azt a következtetést vonták le, hogy a racionális politikai közbeszéd végérvényesen összeomlott, és csak abban az esetben lehetnek képesek ismét kormányváltó erővé válni, ha maguk is a politikai marketingstratégia nyelvét beszélik, tehát nem létező árut kívánnak becsomagolni és piacra dobni abból a mélységesen romlott feltevésből kiindulva, hogy a választókat úgysem érdeklik a polisz ügyei, és jórészük meg sem értené a közpolitikai feladványokat.
A választók többsége persze tudatában van annak, hogy az ország regionális pozícióvesztése folyamatos, a beruházási ráta az egyik legalacsonyabb az EU-ban, a szegénység a rendszerváltás óta nem látott mértékűre növekedett, a közoktatás teljesítménye nemzetközi mérések szerint folyamatosan romlik és a kormány teljesítménye általánosságban katasztrofális. Ugyanakkor a kormánypárt szavazói megfizethető árnak tartják mindezt azért a társadalompolitikáért, amely védőövezetet, cordon sanitaire-t húz a szegények köré.”
„Szikrázó koponya”, de azt a nimbuszt, hogy legyőzte Orbán Viktort, „ezt mostanra teljesen erodálta” – fogalmazott a DK-elnökről a pártból kizárt Leel-Őssy Gábor.
„A tegnapi közgyűlésen a liberális szivárványkoalíció, benne a Tisza Párt képviselőivel leszavazta a rezsicsökkentés fenntartásáról szóló indítványunkat” – mutatott rá Szalai Piroska.
Megrohanták a magyar külgazdasági és külügyminisztert Minszkben.
A politikai elemző újfent kíméletlen volt.
„Az együttműködés ereje abban rejlik, hogy képesek vagyunk félretenni a különbségeinket és együtt dolgozni a közös célok eléréséért” – írta a leköszönő politikus.
Ameddig ilyen szakemberek és megmondóemberek alkotják a baloldal szekértáborát, addig nem kell félnünk.
Az észak-koreai katonák orosz területeken vannak, orosz területeken harcolnak jelenleg.
„Ezúton is »köszönjük neki«, hogy részt vett önkormányzatunk működésében, de mi jobban örülünk neki, ha ebből kimarad a továbbiakban” – írta a Kétfarkú Kutya Párt.
