Ez a gyarmattartók ismerős arroganciája

„Tehát a nemzeti kereteket »meghaladó« nyugati kontextusban is jelen van egyfajta nacionalizmus?

Pontosan. Bár a liberális elitek tagadják, hogy van nemzettudatuk, legfeljebb a Jürgen Habermas-féle alkotmányos hazafiság fogalmát vallják, amely elviekben nem rekeszt ki senkit, véleményem szerint ez egy címeres ostobaság. Ugyanis a tényezők, amelyekből összeáll egy etnikai tudat, azok ugyanúgy léteznek mindenhol. Azok a jelentések és üzenetek, amelyek ugyanúgy jelen vannak a németben, a hollandban vagy az angolban és a franciában, nem tűnnek el, csak új címkét kapnak. Ennek a politikai hatása pedig az, hogy a nyugatiak egyetemesebbnek, nyitottabbnak, erkölcsileg felsőbbrendűnek tartják magukat.

 Mi az oka ennek az önteltségnek?

A nyugatiak egyetemességtudata közvetlen származéka a gyarmatosító imperatívusznak, ez is fontos különbség. Mi viszont birodalmak részei voltunk, ezt Nyugaton sosem fogják elfogadni és megérteni.

A nyugati országokban is okozhat konfliktusokat a liberális elitek struccpolitikája?

Természetesen, például olyan perifériának messze nem nevezhető régiókban is, mint a Londontól északra fekvő, 80-100 ezer fős településeken, így Doncasterben vagy West Hartlepoolban is azt láthatjuk, hogy bár nem éheznek az ott élő emberek, teljesen kilátástalan az életük. Elmondhatjuk, hogy a fehér munkásosztály jövője alapvetően nem foglalkoztatja ezt a liberális elitet.”