„Ne féljetek! – idézte Ferenc pápa szenteste mondott homíliájában II. János Pált, miközben az immár megszokottnak tekinthető terrorfenyegetettség miatt fokozott biztonsági intézkedések övezték a karácsonyi eseményeket a Vatikánban.
A római katolikus egyházfő december 24-én este megfogalmazott bibliamagyarázatában a Szent Család menekülését a mai világban otthonukat és hazájukat elhagyni kényszerülő milliókéval hasonlította össze. Kiemelte: a karácsony annak az ideje, hogy a másokkal szembeni félelem érzése szeretetté változzon, és arra kért mindenkit, hogy adjunk helyet társadalmunkban a menekülőknek, senki se érezze, hogy ezen a földön nincsen számára hely. Aztán nem sokkal később, karácsony napján mondott üzenetében Ferenc pápa már arra is kitért, hogy az emberiség fejlődése társadalmi és környezeti pusztuláshoz vezetett. A két beszéd fentebb kiemelt gondolatai egy olyan összeférhetetlenségre világítanak rá, amely a hívő, szerető embereket is kétségek közé taszítja: hogyan képes jónak mutatkozni, jót cselekedni egy beteg, »pusztulófélben« lévő társadalom? Hogy tudjak segítő kezet nyújtani a messziről menekülőnek, miközben már a közvetlen környezetemben felmerülő feladatok, problémák is bőven meghaladják erőimet? Nap mint nap megtapasztaljuk, mennyire átitatja a rosszakarás, a gyűlölet a nyugati gondolkodásmód és erkölcs értékeire alapuló, de azokat folytonosan meghazudtoló mai világunkat, ráadásul mindez nálunk, közép-kelet-európaiaknál csak ezután fog tetőzni a jól ismert »fáziskésés« miatt.