A Jobbik latrinája

„Ma ott tartunk, hogy a Jobbik vezetői nem is próbálják leplezni azt, hogy ez tényleg nem az a párt, aminek látszik, aminek látszott valaha. Aki pedig egyenes gerinccel képviseli az alapítók által lefektetett, millióknak szimpatikus ideológiát – legyen bárhol az országban tag vagy vezető –, lelép erről a patkányok által ellepett hajóról. Ahogy az ismertebb politikusok közül csak ebben az évben Borbély Zsolt Attila, Gaudi-Nagy Tamás és most legutóbb Morvai Krisztina is. Utóbbi talán a leginkább szimbolikus és tanulságos történet számunkra.

Morvai egy következetes jogvédő, egy népszerű politikus, aki megalkuvás nélkül küzd lassan tíz éve a Jobbik színeiben a magyarság érdekeiért Brüsszelben. Voltaképp azt teszi, amit az eredeti Jobbik-alapvetésben olvasott, amikor csatlakozott. De hát a Jobbik már tényleg nem az a párt, aminek látszik… És mint kiderült, erről maga Morvai Krisztina fikarcnyit sem tehet, hisz több mint három éve (amióta ez az egész cukisodás, néppártosodás, aljasodás tart – azaz kiderült, aminek ki kellett derülnie) őt teljesen kihagyták minden stratégiai döntésből. 

És hogy visszafordítható-e a szekér, ahogy Novák Előd most még bizakodik benne? Szerintem nem. Szerintem ez a szekér elment. A játéknak vége, game over! Persze úgy, hogy a nemzeti radikális tábor közben nem illant csak úgy el, mint a Vona budijában terjengő bűz sem – sőt: tömegek várnak egy olyan pártra, amely a jobboldal szerves részeként, szuverén módon, önállóan, de partnerségben állna ki a kormánypártok mellett a nemzeti sorskérdésekben. Akár még noszogatná is a Fideszt a még erőteljesebb nemzeti érdekképviseletre.”