Európa elfelejtette a Karácsonyt

„Már szinte napi szinten kell szembesülnünk azzal, hogy Európa valamelyik nagyvárosában eltüntettek keresztény jelképeket, termékek csomagolásáról, emlékművekről, szobrokról, templomokat zárnak be, ez a betelepülő muszlimok elvárása vagy liberális túlbuzgóság?

A muszlimok kétség kívül nem szeretik a keresztet, a törökök el is nevezték kutyafának. De, hogy a karácsonyfáról miért mondtak le egyesek?! Amikor azzal semmi bajuk… Isztambul tele van most is karácsonyfával. Brüsszelben a városháza elől meg eltüntették a karácsonyfát, hogy ne zavarják a muszlimok érzékenységét. Csakhogy a karácsonyt, mint próféta születését, ők is megünneplik.

Talán a legabszurdabb mégis az idei ünnepben, hogy rettegve kell lesnünk, melyik karácsonyi vásárban robbantanak, vagy melyik karácsonyi szentmisén történik merénylet. Konkrét fenyegetések is elhangzottak, mi ennek a célja a félelemkeltésen túl, hogy önként mondjuk le vallásunk gyakorlásáról?

Nehéz erre magyarázatot találni. De az beszédes, hogy tavaly kiadott az Európai Bizottság egy agendát 3 millió példányban. Ebben szerepelnek a világ nagy vallásainak ünnepei, még hindu és muszlim közötti átmenet, a szik vallásnak az ünnepei is. De ha odalapozunk december 25-höz, egy üres lapot találunk. Alatta, a lap alján ez a mondat áll: »Az igazi barát az, aki megosztja foglalatosságodat és osztozik örömödben«. Ez lett a karácsony. Európa elfelejtette a karácsonyt. Erre mondhatjuk, hogy a pofátlanságnak nincs határa… Ez nem kirekesztés?! Az én véleményem szerint van ebben az egészben valami sátáni.

Ha elfogadjuk, hogy semmi sem történik ok nélkül, és ezeket a harcokat valamiért meg kellett, meg kell vívni, akkor mi lehet az eredő ok?

Lehetséges, hogy újra kell építeni a kereszténységet. Ez a folyamat nálunk, Magyarországon mintha elkezdődött volna. 2012 január 12-én lépett életbe az új alkotmányunk. Úgy kezdődik, hogy »Isten áld meg a magyart«, de benne van az is, hogy örülünk annak, hogy ezer évvel ezelőtt Szent István király Magyarországot a keresztény Európa részévé tette. Ha tovább vesszük: Magyarország védi a család intézményét, támogatja a gyermekvállalást. Államunk vezetői, ahogy itt Veszprémben a megyénk vagy a város vezetői, hívő keresztény emberek. Bevezették általános iskolában a kötelező hittan vagy etika oktatást, aminek a hatására olyan gyermekek is lehetőséget kaptak Isten megismerésére, akiknek a szülei nem feltétlenül vallásosak. Mindezek által nálunk már halvány jelei mutatkoznak a megújulásnak. Most készítettük a jelentésünket Rómának, ehhez megnéztük a statisztikákat, és kiderült, hogy két-három éve megállt a zuhanás, emelkedett a házasságkötések, a születések és keresztelések száma. Valamiféle jel az is, hogy engem is annyian hívnak, világi szervek is, akár egy tankonyha, egy fűrészüzem, vagy egy új üzlet megáldására, és kérik, hogy szóljak is. Utána odajönnek hozzám, szorongatják a kezemet és megköszönik, olyanok, akik egyébként nem járnak templomba. Valami elkezdődött… már nem csak profanizálódik, ami szakrális, hanem eljutottunk oda, hogy szakráljuk azt, ami profán. Mindezek által mi szembemegyünk Európával, minden értelemben.”