Nálunk nagyon durván működnek a politikai reflexek

„De ha úgymond értelmiségi humort csinálsz, nem fér bele, hogy orbánozás vagy gyurcsányozás nélkül beszélj az országban zajló dolgokról? Humoristaként nem épp az a feladatod, hogy megpiszkáld egy kicsit az emberek szent meggyőződéseit?

Én azt látom, hogy nálunk nagyon durván működnek a politikai reflexek, és hiába értesz egyet valakivel, ha egy dologban eltér a véleményed, átkerülsz a másik oldalra. Ebben az országban csak a »ti« és a »mi« létezik, és a »ti«-nek sosem lehet igaza. Valaki azt írta nekem az említett HVG-címlap kapcsán, hogy mostantól a kétmillió jobboldali szavazó el fog kapcsolni rólam, ha meglát a tévében. Hallottam olyat, hogy a karmesterek közül is úgy válogatnak az emberek, hogy ki melyik oldalhoz tartozik, de azért remélem, hogy a többség nem így gondolkodik, és a jobboldali szavazók nem csak a jobboldali művészek munkáit élvezik. Én nem szeretném, ha azért nevetnének a poénjaimon, mert azt hiszik, ehhez vagy ahhoz az oldalhoz húzok. Minden tiszteletem Bödőcsé, aki elfogultság nélkül űzi a politikai humort, de arra már valószínűleg nem emlékszik senki sem, hogy 2010 előtt Gyurcsányékat ekézte. Szerintem most sokan betették az »ellenzéki humorista« feliratú dobozba, pedig ő mindig a hatalmon levőket támadja. Bennem egyébként is van egy vágy, hogy évtizedek múlva is hallgatni lehessen a vicceimet, az aktuálpolitikai humor viszont hamar elévül, ezért sem foglalkozom vele.

De Hofi például úgy tudta kifigurázni a szocializmus abszurditásait, hogy az még ma is zseniális, harminc éve viszont nagyon is aktuálisnak hatott.

Írhatnék ilyen poénokat, de eddig nem ez volt a fő csapásirány. Alapgondom, hogy a hétköznapokban is túl sokat foglalkozunk politikával, ezért nem éreztem szükségét, hogy az előadásaim is erről szóljanak. Az új estemben elhangzik Felcsút, tehát van rá poénom, de engem inkább az izgat, hogy bevilágítsak egy olyan sarokba, amiről senki nem gondolja, hogy viccet rejthet. Például hogy létezik év fája verseny. Ha most magamra hagynál, nem azon gondolkodnék, mit mondott éppen Németh Szilárd, hanem arra próbálnék poént írni, miért áll a sor az autópályán, vagy milyen műsorok mennek a kutyatévében. Egyelőre ott tartok, hogy a kutyák mindent szürkében látnak, kivéve a kéket és a sárgát, ezért nekik a szivárvány csak egy ukrán zászló. Ezek olyan dolgokkal, amikkel más nem foglalkozik. A politikában viszont kénytelen vagy olyan témákkal viccelődni, amik maguktól generálódnak, és ezekről egy idő után mindenki ugyanazokkal az ötletekkel áll elő.”

A teljes interjút a Magyar Narancs december 21-i számában olvashatják.