Brezsnyevpuszi

„A nyilatkozatból azt is megtudhattuk, hogy Szerbia számára az Oroszországgal való viszony a jövőben is prioritással bír majd (az uniós tagsági aspirációk diszkréten elhallgatva) nemcsak a hagyományos kapcsolatok miatt, hanem az olyan nagyságok miatt is, mint Dosztojevszkij, Jeszenyin és Puskin… Hogy nyomban utánuk rögtön egy újabb, Putyint dicsőítő méltatás következzen.

Akármekkora népszerűségnek is örvend hazájában az orosz vezető, azért ekkora elismerést, valljuk be, nem mindennap kap honi rajongóitól sem. Hasonlították már a leghíresebb orosz cárokhoz, méltatták sportteljesítményét, férfiasságát, a horgászat és vadászat terén elért kimagasló eredményeit, de hogy az orosz irodalom legnagyobbjaival említsék egy sorban, ezt még nem érte meg.

Igaz, a szerb elnöktől már megszokhattuk, hogy mindig arról az országról zeng dicshimnuszt, amelynek vezetőjével éppen kapcsolatba kerül, de a Putyin és Oroszország iránt most tanúsított rajongásával túlszárnyalta még elődjét és eszmetársát, Tomislav Nikolićot is. Ami nem kis teljesítmény, ha felidézzük a korábbi elnöknek szintén a TASZSZ-nak adott nyilatkozatát, amelyben azzal kérkedett, hogy annyira imádja Oroszországot, hogy annál jobban csak Szerbiát szereti. És szívesen beleegyezne abba is, hogy Szerbia orosz gubernium legyen.

De hát ki tudja, mi célt szolgál ez az igencsak gyomorforgató behízelgés? Hamarosan ki fog derülni. Már alig várom a hazaérkezésekor esedékes sajtóértekezletet, amikor nem maradhat el a látogatás szenzációs eredményeiről és a vendéglátó irántunk tanúsított határtalan jóindulatáról szóló beszámoló.”