Olaszországban megkezdődött az olasz antifa, Ilaria Salis választási kampánya
Apja szerint azért jelölteti magát, hogy „senkivel ne történhessen meg többé Európában, ami vele történt”.
Ha addig nem puccsolják meg, vagy gondolja ő magától azt, hogy a francnak (ismer csúnyább szavakat is) vállalta el ezt az egészet, Karácsony lesz tehát az, aki a végső ütközetbe viszi a megfogyatkozott sereget.
„Száztizennégy nap van hátra »Orbán leváltásáig«, legalábbis ezt állítja honlapján elhelyezett visszaszámlálóján az MSZP. Lendüljünk túl azon az apróságon, hogy az államfő hivatalosan még nem tűzte ki a választás napját, és fogadjuk el, hogy a legvalószínűbb nap e jeles alkalomra valóban 2018. április 8. lesz. Nyitva hagynak egy ennél fontosabb kérdést is a jó öreg szocik, mégpedig azt, hogy ki fogja leváltani Orbán Viktort és kormányát. Erre vonatkozóan nevezett felületén nem ad egyértelmű választ a párt, ám az oldal színösszeállításából és a szövegkörnyezetből arra a következtetésre juthatunk, hogy ezt a nemes feladatot ők tervezik elvégezni. Végül is néhány hónapon át volt már miniszterelnök-jelöltjük, miért is ne mernének nagyot álmodni?
Ám ha nem hallottuk volna, hogy az MSZP ezt a műveletet valójában mégsem egyedül kívánja végrehajtani, találunk néhány címet és fotót, amiből ezt is megtudhatjuk. Utóbbiak közül négyen is szerepel Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke, kettőn határozott tekintettel nézi jobb keze végén elhelyezkedő kinyújtott mutatóujját, a másik kettőn pedig másra használja kezeit. Egyikkel (történetesen a jobbal) Molnár Gyula, másikkal (a ballal) Kunhalmi Ágnes pracliját fogja, utóbbi két testrész ráadásul nem is csak úgy leng a két ember között derékmagasságban, hanem elszántságot metakommunikálva annál valamivel magasabbra emelkedve kulcsolódik össze. A kép a szocialisták szombati nagygyűlésén készült, azóta sejthetjük okkal, hogy mégsem Kunhalmi Ágnes, hanem végül maga Karácsony Gergely áll a megtépázott régi-új baloldal egy részének az élére. Ha addig nem puccsolják meg, vagy gondolja ő magától azt, hogy a francnak (ismer csúnyább szavakat is) vállalta el ezt az egészet, és fordít hátat a politikának, ő lesz tehát az, aki a végső ütközetbe viszi a megfogyatkozott sereget.
És talán ez a harc lesz a végső.”