A liberális kulturális forradalom

„Azt hihetnénk, hogy a XX. századi tapasztalatok alapján minden politikai hatalom és ideológia letett már arról, hogy az adott pillanatban élő nemzedékek sorsának, jólétének, boldogságának árán valósítsa meg a totális utópiáját. De láthatólag ez nincs így, valakik most is totális forradalmat akarnak csinálni, teljesen elpusztítani mindent, ami létezik és működik, ami az embereket a múlthoz köti. Sőt a ma minket elérő és egyre gyorsuló ütemben zajló liberális kulturális forradalom a kínai kulturális forradalom vörösgárdistáinak gyakorlatából merít.

A mi utópistáink tehát nem tanultak semmit a huszadik század utópistáinak rémtetteiből. A mi és a gyermekeink, unokáink élete, jóléte, boldogsága árán akarják megvalósítani hagymázas lázálmukat az etnikai, nemi különbségek nélküli társadalomról, amelyben nemhogy nincsenek kultúrák, hanem amelyben egyetlen kultúra sincs, amelyben a teljes egyformaság és véleménytelenség az úr. Tulajdonképpen Mao és a „négyek bandája” is valami hasonlót akart, de nekik a nemek megszüntetése vagy korlátlan szaporítása nem jutott az eszükbe. Ebből csak az látszik, hogy a jelenkori liberális doktrína még a maoizmusnál is szörnyűbb.”