„Az 1990-es rendszerváltás után professzionalizálódott a börtönügy. A fülkeforradalom azonban ezt a területet sem kíméli, illiberális fordulat történik itt is: a mind több, egyre hosszabb időre elítélt fogvatartott jogait megnyirbálják, és izolálják őket a külvilágtól. Mindez nem csak nekik, de a társadalomnak is fájni fog.
»Nem ismer valaki egy országot, amíg nem látta belülről annak börtöneit. Egy országot nem arról kell megítélni, hogy miképpen bánik a legmagasabb rendű polgáraival, hanem hogy miképpen bánik a legalacsonyabb sorban lévőkkel« – írta Nelson Mandela volt dél-afrikai elnök és szabadságharcos, aki maga is »rácsok mögött ismerkedett intenzíven az országával« 1962 és 1990 között. De ez a fontos felismerés nem csak az ő kiváltsága volt. A XIX. század óta köztudomású, hogy börtönök állapota olyan, mint a társadalomé, a börtönkörülmények és -rezsimek pedig leginkább az állam, illetve az állampolgárok viszonyáról mondanak sokat. A Magyarországon véghez vitt illiberális fordulat tehát szükségszerűen együtt jár a börtönviszonyok karakteres átalakításával.”