Lázár János és a magyar falu

„A hátrányos helyzetű régiók és települések felzárkóztatása a kormány horizontja alatt találtatik. Az elavulófélben lévő aktuális iparfejlesztési koncepció értelemszerűen nem realizálhat konkrét befektetéseket ilyen helyeken. Az Orbán-kormány túlközpontosított, az autonómiát, a helyi döntési kompetenciákat következetesen üldöző működési rendje eleve alkalmatlan arra, hogy kis létszámú közösségek helyi gondjaira megoldási javaslatokat kínáljon. Ennek eredményeképpen nincs orvos, védőnő, tanár, óvónő, posta, gyógyszertár Borsod, Nógrád, Szabolcs, Tolna vagy Somogy megye falvaiban. Óriási szükség lenne a helyiekkel folytatott eszmecserére és annak vizsgálatára, miért működik jól például Cserdi vagy Komlóska. A kormány azonban a helyieket – nem csupán a polgármestereket – egyszerűen nem tekinti partnernek, ha olyan településen élnek, amely kiesik a látókörükből.

A nem létező vidékfejlesztési koncepció a modern magyar közigazgatás egyik legnagyobb hiányossága. A hiányt létesítményavatásokkal kendőzik el. Ez az uralkodó-alattvaló viszonyt tökéletesen megtestesítő, pusztító hagyomány, amelynek ápolását minden politikus – pártállástól függetlenül – kötelezőnek érzi, elborzasztó. Minél nagyobb az avatandó létesítmény, annál fontosabb vezetőt lehet rá meghívni. Egy kis lélekszámú faluban erre nincs lehetőség. Ebből egyenesen következik, hogy vannak fontos és nem fontos települések.

Orbán Viktor mikor járt Ózdon? Vagy mondjuk az Ormánságban? Esetleg Nógrád megyében? A magyar modellben sajnos ettől függhet egy falu jövője.”