A cuki Vona meg a fuldokló baloldal

„Az orbáni rendszer politikája káros az országra, a Fidesz felelős a már-már polgárháborús helyzet kialakulásáért, a korrupcióért, a mélyülő szegénységért, a közügyeink intézésében, sőt már a mindennapjainkban is megjelenő, a Jobbik fegyvertárából átvett agresszióért. Egy autoriter rezsimről beszélünk, amelyben évről évre szűkülnek a szabadság terei. De a Jobbikkal szövetkezve az ellenzék ennél is rosszabbat szabadítana az országra: a tekintélyelvűség mellett még a hatalom által helyeselt, támogatott, saját állampolgáraival szemben gerjesztett rasszizmust is. Sokan úgy érvelnek, ha Orbán győz, lassan kihátrálunk az unióból is. Nem lenne másképpen Vona kormányával sem. Ez lenne a váltópárt? Heller Ágnes filozófus szerint mégis össze kell fogni velük, hiszen Hitler ellen az angolszász hatalmak is összeálltak Sztálinnal. Micsoda elvakult érvelés! Hiszen sok rossz elmondható Orbánról, de nem hasonlítható Hitlerhez. És vajon miben ért egyet a Jobbik a demokratikus ellenzékkel? Semmiben. Mit hozhat ez a szövetség Orbán legyőzése után? Bukást.

Nem spórolunk itt meg valamit? Ki beszél vagy gondolkodik a demokratikus ellenzéken belüli tiszta viszonyok megteremtéséről? A szélhámosok és kollaborálók kizárásáról? A balos, a liberális vagy a mérsékelt konzervatív politika márkaépítéséről? Ez jóval több lenne az összefogósdi-mantránál, a fuldokló ellenzék kétségbeesett kapálózásánál.

Persze az ellenzék nem adhatja fel. Végsőkig küzdenie kell azért, hogy Orbán ne nyerje túl magát, ne szerezzen kétharmadot. Ha az újságírók kikapcsolják a diktafonokat, egyetlen ellenzéki politikus sem beszél már győzelemről, csak erről a minimális célról. Tudják, 2018-ban többet nem érhetnek el. De ha kétségbeesésükben vagy az Orbán-ellenes véleményformálók nyomására a Jobbikkal szövetkeznek, maradék hitelüket, önazonosságukat – ha van még olyan – veszthetik el. A nehezebb utat kell választaniuk. Dolgozniuk kell. Ennek persze ára van, hiába is akarnák elkerülni.”