A modern Németország bebizonyította, hogy amihez egykor háborúra volt szükség, azt ma „sima politikával” és gazdasági hatalommal is el lehet érni.
„Berlin hatalma azért is speciális, mert az nem katonai, hanem gazdasági erőn alapszik. Az EU első 40 évében a francia és a német gazdaság nagyon hasonló erőt képviselt. Nyugat- és Kelet-Németország 1990-es egyesülése azonban megváltoztatta az erőviszonyokat. Németországnak 20 millióval megnőtt a lakossága, és egyharmaddal nagyobb lett a területe.
Formálisan Németország helyzete nem különbözik a többi EU-országétól – az Európai Bizottság feladata előterjesztéseket alkotni, a döntéshozatal pedig az Európai Tanács és az Európai Parlament kezében van. A gyakorlatban azonban a Tanács és a többi európai ország is konzultál Berlinnel, mielőtt bármit tenne. Berlin támogatása nélkül ma már gyakorlatilag lehetetlen bármilyen komolyabb változtatás az EU-ban.
Ameddig a német kormány nem teszi le a voksát egy adott kérdésben, szabadon folyhat a vita. Ha azonban Berlin határoz, az általában azt jelenti, hogy a kérdés el van döntve.
Mivel Németország hatalma jelenleg nem katonai jellegű, Anglia sem érzi azt annyira fenyegetőnek. Az elmúlt félezer évben a brit külpolitika fő célkitűzése az erőegyensúly fenntartása volt, hogy a kontinentális Európában ne tudjon egyetlen állam se túlzott hatalomra szert tenni. Ugyanakkor elkerülhetetlennek látszik, hogy idővel Berlin egyre nagyobb szerepet játsszon az EU külpolitikájában is. 1832-ben Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus megállapította, hogy a háború nem más, mint a politika folytatása – más eszközökkel.
A modern Németország bebizonyította, hogy amihez egykor háborúra volt szükség, azt ma »sima politikával« és gazdasági hatalommal is el lehet érni.”
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Dan Jørgensen, az EU energiáért felelős biztosa szerint pedig „az EU a legrosszabb forgatókönyvre készül”.
Természetesen megint őket kiáltották ki félelemkeltőknek és szélsőségesnek, nem a bűnözőket.
Berlin új döntése komoly kérdéseket vet fel a személyes szabadságjogok és a német vezetés terveit illetően.
A német külügyminiszter elárulta, a „többi tagállam nem fogja tétlenül nézni Magyarország magatartását”.
Csúnyán megemelkedett az üzemanyag ára.
Az Európai Bizottság a koronavírus idején meghozott hasonló korlátozasokat tervez az energiaválság miatt. Tehát a brüsszeli politika tehát nem az, hogy esetleg be kéne fejezni a háborút, vissza kellene térni az orosz olajra, hanem az, hogy vezessünk be korlátozásokat, változtassunk az életünkön.
Nagyon reménykednek az ukránok.
Körvonalazódnak a tervek.
