Az európai eszme lett Németország államvallása

„Berlin hatalma azért is speciális, mert az nem katonai, hanem gazdasági erőn alapszik. Az EU első 40 évében a francia és a német gazdaság nagyon hasonló erőt képviselt. Nyugat- és Kelet-Németország 1990-es egyesülése azonban megváltoztatta az erőviszonyokat. Németországnak 20 millióval megnőtt a lakossága, és egyharmaddal nagyobb lett a területe. 

Formálisan Németország helyzete nem különbözik a többi EU-országétól – az Európai Bizottság feladata előterjesztéseket alkotni, a döntéshozatal pedig az Európai Tanács és az Európai Parlament kezében van. A gyakorlatban azonban a Tanács és a többi európai ország is konzultál Berlinnel, mielőtt bármit tenne. Berlin támogatása nélkül ma már gyakorlatilag lehetetlen bármilyen komolyabb változtatás az EU-ban. 

Ameddig a német kormány nem teszi le a voksát egy adott kérdésben, szabadon folyhat a vita. Ha azonban Berlin határoz, az általában azt jelenti, hogy a kérdés el van döntve.

Mivel Németország hatalma jelenleg nem katonai jellegű, Anglia sem érzi azt annyira fenyegetőnek. Az elmúlt félezer évben a brit külpolitika fő célkitűzése az erőegyensúly fenntartása volt, hogy a kontinentális Európában ne tudjon egyetlen állam se túlzott hatalomra szert tenni. Ugyanakkor elkerülhetetlennek látszik, hogy idővel Berlin egyre nagyobb szerepet játsszon az EU külpolitikájában is. 1832-ben Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus megállapította, hogy a háború nem más, mint a politika folytatása – más eszközökkel.

A modern Németország bebizonyította, hogy amihez egykor háborúra volt szükség, azt ma »sima politikával« és gazdasági hatalommal is el lehet érni.”