Hogyan (ne) csináljunk ellenzéket
Rendszeres szokásunk volt korábban tanácsokat adni az ellenzéknek, hogyan igazgassák saját magukat, hogy ha nem is kedvelhető, de tűrhető szereplői legyenek a magyar közéletnek.
A Fidesz-vezérkar pontosan tudja, hogy nincs lehetőség diktatúrára, mert szövetségesi rendszerünk nem pártolja az inga teljes kilengését.
„A Fidesz-vezérkar pontosan tudja, hogy nincs lehetőség diktatúrára, mert szövetségesi rendszerünk nem pártolja az inga teljes kilengését, ám hümmögve és legfeljebb csak dorgálva elnézi az inga kisebb mozgásait, mondjuk a többség »szimulált« demokráciája, a választásokon alapuló autokrata rendszer valamilyen formája felé.
A hagyományos ellenzéki és a mai kormánypárti elit legutóbb az október 23-i megemlékezéseken szerepelt le. Ismét bebizonyosodott, hogy nem tudnak mit kezdeni Nagy Imre örökségével. Egy szocialista honatya lényegében az egész forradalmat gyalázta, a kormányfő viszont színtiszta választási beszédet mondott, amely azt példázta, hogy a jobboldal sem képes a mártír miniszterelnököt méltó helyére állítani, inkább eltagadja, agyonhallgatja szerepét. Akár azt is mondhatnám, hogy a Fidesz és a szocialisták elitje felett eljárt az idő, amit nemcsak ezek a történelmi abszurditások jeleznek, hanem az is, hogy az uniós csatlakozás óta eltelt bő évtized folyamán mind a költségvetési szigort sutba vágó és a hazudozást bevalló szocialista kormányzás, mind a Fidesz-világban »kivirágzott« haveri kapitalizmus torzított piaca nagyot rontott versenyképességünkön – mutatóink elképesztő mértékben estek vissza –, és a felzárkózás régi magyar álma továbbra is édes álom marad csupán.”