Behódolás most

„Mint az előző példák is mutatják, Nyugat-Európában, ha nem is olyan sebességgel, mint ahogy Houel­lebecq könyvében leírja, apró lépésekben folyik az európai kultúra felszámolása, a keresztlevétellel, a keresztény ünnepek jelképeinek nyilvános megjelenésének korlátozásával és egyre inkább az irodalmi művek, művészeti alkotások a mai polkorrekt szempontból történő kritikájával vagy cenzúrázásával. Mint Louise Casey esete is bizonyítja, hiába ismerik fel akár kormányszinten is, hogy illúziókat táplálnak a bevándorlók integrálásával kapcsolatban, a hathatós cselekvésre irányuló akarat már hiányzik, nem utolsósorban a Nyugatot uraló ideo­lógiai terror miatt, ami – például a szólásszabadság tekintetében – vetekszik a mi ötvenes évekbeli tapasztalatainkkal.

A mi régiónk, az unió keleti fele, az Odera–Neisse-határtól keletre eső Európa történelmi okokból még mentes a Nyugatot már jórészt felemésztő ideológiáktól, és a kommunizmus alól felszabadult országokban – beleértve Oroszországot is – a vallásosság új erőre kapott, vagy legalábbis az országok vezetői felismerték, hogy a vallás fontos erő az ország kultúrájának megőrzésé­ben, a nemzeti identitás és szuverenitás védelmében. Az előttünk lévő évtizedek nagy kérdése, hogy vajon be kell-e hódolnunk a Nyugatot egyre inkább elborító önfeladásnak, vagy képesek leszünk saját európai kultúránk megőrzésére. Churchill az erőszakosan terjeszkedő kommunista ideológiának való ellenállás jelképeként mondta annak idején, hogy »vasfüggöny ereszkedik le Európára«, most úgy tűnik, hogyha nem is vasfüggöny, de megint egy ideológiai árok kezd mélyülni Európa nyugati és keleti fele között.”