Kalandvágy

„Éppen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját megelőző napon történt, hogy az egyik vidéki nagyvárosban a rendészek tilosban parkolás miatt büntetést akartak kiszabni egy idős férfiúra, aki azonban egyre vehemensebben tiltakozott az adatfelvétel ellen, aztán gázpisztollyal kezdett fenyegetőzni. Na, mármost. Közterület-felügyelőkkel sokunknak volt már nézeteltérése, és bizony előfordul, hogy valaki a velük való vita hevében szalonképtelen kifejezéseket használ. Azonban hősünk ennél jóval tovább ment, amikor pisztolyt fogott rájuk, és a lelövésüket is kilátásba helyezte. Tanmese azonban nem emiatt vált a történetből, hanem mert közben azt ordibálta: »Nem tudjátok, ki vagyok én?… Deszantos voltam!…«

Ha akkor nem is tudták, azóta már bizonyára a rendészek is tisztában vannak vele, kit tepertek a földre, és bilincseltek meg. És talán azt is sejtik, hogy ha mondjuk harmincöt-negyven esztendővel ezelőtt kerül sor hasonló konfliktusra, akkor ők hosszú-hosszú ideig nem látták volna viszont a családjukat.

Mert a férfi, akit »intézkedés alá vontak«, évtizedekig az állambiztonsági hálózat tagja volt, a pártállam megbecsült kádere, kiterjedt kapcsolatrendszerrel, befolyásos ismerősökkel, nem mellesleg a helyi, pontosabban regionális lap munkatársa, majd főszerkesztő-helyettese. Aki rá kezet emel, nem úszta volna meg ép bőrrel. Most azonban megtapasztalta, hogy már nem érinthetetlen. Kegyetlen érzés lehetett, így, csaknem harminc évvel a rendszerváltozás után...”