Demokrácia gárdamellényben

„Rangos sajnos egyetlen kérdést sem szánt arra, hogy Vona kifejthesse, hogy jelenleg mi az álláspontja neki és a pártjának a cigánysággal kapcsolatban. Hiszen a Magyar Gárda elsősorban nem a zsidóellenesség mentén szerveződött, hanem az általuk leplezetlen általánosítással megnevezett és rasszista bélyegként, jelzőként használt »cigánybűnözés« visszaszorítására, az ő nézeteik szerint a genetikailag is bűnözésre hajlamos cigányság megregulázására, megfélemlítésére és féken tartására. Vagyis Vona jóval magabiztosabban beszélhetett a megváltozott önmagáról egy a magyarországi zsidó közösség számára emblematikus kulturális helyen, holott az alapvető és zsigerien fundamentális eszme, amit egy ilyen nagyfokú változás során teljes egészében meg kellett tagadnia és nyomtalanul ki kellett törölnie magából, az inkább a cigányságról alkotott rasszista nézeteinek összessége. S a legkevésbé sem mindegy, hogy e nézetek megváltozása és/vagy kitörlése milyen mérvű és mélységű, ahogyan az sem lehet mellékes, hogy az ő személyes megváltozása ezekben a kérdésekben mennyire van fedésben a Jobbik egészének, mint demokratizálódó, néppártosodva középre húzó politikai tényezőnek a nézeteivel és programjával.

Ugyancsak az érthetetlenül kihagyott, kimaradt, ámde fontos és tisztázandó kérdések közé tartozott volna az Európai Unióhoz fűződő viszony pontos meghatározása. Az erre vonatkozó politikai elképzelések, a migránskérdés, továbbá az is, hogy Orbán esetleges leváltása esetén Vona milyen eszközökkel, milyen módon látja konszolidálhatónak, kézben tarthatónak a szinte biztosra vehetően veszedelmessé és erőszakossá is váló belpolitikai helyzetet, amelyet Gyurcsány Ferencnek egyáltalán nem sikerült kézben tartania, holott az akkori szituáció negyedére sem volt annyira súlyos és akár polgárháborús veszélyeket is rejtő, mint ami Orbán jövő évi választásokon elszenvedett esetleges bukását követné.

Mindent egybevéve, Vona ugyan igazolni igyekezett száznyolcvan fokosnak látszó fordulatát, ám igen ellentmondásos megnyilatkozásokat is tett, amely kijelentések alaposabb mérlegelésre is inthetnék mindazokat, akik egyre inkább Vona Gáborral és a Jobbikkal való »technikai szövetségben« (Heller Ágnes igen vitatható kifejezése) látják Orbán leváltásának egyedüli lehetőségét. Túl nagy ugyanis a tévedés lehetősége és ezért hatalmas a felelőssége is mindazoknak, akik felületesen ítélnek – akár pró, akár kontra. Mert tévedni könnyű, de már a tévedésre sincs lehetősége ennek a társadalomnak.”