Nagyobb-e a Moszkvával ápolt barátság gazdasági haszna, mint a fő szövetségessel való rossz viszony politikai kára?
„Az energiabiztonság kiemelt területnek számít az amerikai külügyminisztériumban. Olyannyira, hogy az energiadiplomáciai hivatalon belül külön részleget szenteltek az európai energiabiztonságnak, amelynek – elsősorban az orosz földgázexport miatt – szélesebb biztonságpolitikai dimenziója van. Washington szerint az energiaexport potenciális stratégiai fegyver a Kreml kezében, amellyel destabilizálhatja Európát és benne Ukrajnát,
az orosz földgáz fő tranzitországát. Amerika ezért mindent elkövet az Ukrajnát elkerülő orosz gázvezetéktervek meghiúsításáért és az alternatív, Oroszországot kizáró európai gázellátási rendszerek – azon belül az Európába irányuló amerikai cseppfolyósföldgáz-export – támogatásáért. (Oroszországnak az energiaexport korlátozásán keresztül történő gazdasági meggyengítése is cél lehet, bár ezt Washingtonban nyilvánosan tagadják.) A Déli Áramlat vezetéket már sikerült megtorpedózni. A nemrég hozott amerikai szankciók révén nem kizárt, hogy Washingtonnak összejön a második orosz–német gázvezeték (Északi Áramlat II.) meghiúsítása is.
Washington szemében Magyarország az energiabiztonság terén is kilóg a többi kelet-európai ország közül. Éles ellentétben Lengyelországgal, amely az Északi Áramlat II. és általában az orosz energiafüggőség ügyében Amerika egyik legmegbízhatóbb európai támogatójának számít. Washington szemében nemcsak a paksi atomerőmű orosz bővítése szálka, hanem a Gazprom Török Áramlat nevű új, Ukrajnát megkerülő földgázvezetékéhez való magyar csatlakozás is.
Ha a magyar kormány valóban komolyan érdekelt a Washingtonnal való jó kapcsolatban, akkor előbb vagy utóbb mérleget kell vonnia. Nagyobb-e a Moszkvával ápolt barátság gazdasági haszna (ha van ilyen), mint a fő szövetségessel való rossz viszony politikai kára?”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A Financial Times szerint hajnali fél kettőkor született meg a kényszerű B terv a hitelfelvételről, amiből Magyarország zseniális húzással maradt ki.
Az uniós csúcs végén nem az eredeti forgatókönyv valósult meg.
Az orosz elnök az évértékelőjén nem finomkodott: nyíltan megfenyegette azokat, akik az orosz vagyonhoz nyúlnának, és bírósági harcot ígért.
Az amerikai lap nem finomkodott: szerintük az EU-csúcson látványosan összeomlott a bizottsági elnök és a német kancellár stratégiája.
A gigahitel csupán konzerválja a véres konfliktust, és ha az oroszok fokozzák a nyomást, ez a pénz is semmivé válik – a döntés valójában csak elodázta az ukrán hadsereg összeomlását. Brüsszel fellélegzett, de ez csak tűzoltás volt, nem megoldás.
Nem lenne most miről beszélnünk, ha az Európai Unió a jogállamiság és alapjogok védelme keretében bátorkodna szavatolni az őshonos kisebbségek önrendelkezési szabadságát.
Figyelmeztetett az orosz elnök.
A liberális állameszménynek abban az értelemben biztos vége van, hogy az egyének érdekeit az állam érdekei elé helyezheti. Nem az egyén szükségletei, hanem a közösség, vagyis az állam igényei fogják megszabni a közeljövő politikai mozgásait. Lánczi András írása.
