„Balog Zoltán humán miniszter szombaton utasította Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkárt, hogy biztosítsa a Magyar Hospice Alapítvány működéséhez szükséges forrást, egyúttal felhívta az alapítvány figyelmét a felelős működésre. Hogy mikor, hogyan, pontosan mennyi pénz is érkezik majd az bajba jutott ellátó számlájára, arról egyetlen szó sem esik.
A közlemény önmagában is érdekes: olyan, mintha a miniszter nem tudná, hogy nem azért van bajban az egyetlen magyar életvégi ápolást végző civilszervezet, mert Ónodi-Szűcs Zoltán ráült egy zsák pénzre, és ha fene fenét eszik, akkor sem ad belőle senkinek. Vagy mert az Alapítvány eddig felelőtlenül gazdálkodott volna.
Ez az alig rejtett utalás azért is különös, mert 2015-ben ez az alapítvány nyerte el elsőként a Balog miniszter tárcája által életre hívott Semmelweis Garanciavédjegyet. Ezt éppen arra találták ki, hogy világosan jelezzék a potenciális adományozóknak, ide nyugodt szívvel tehetik a pénzüket, jó célra fordítják majd és felelősen gazdálkodnak vele. Mit jelent akkor ez a rosszízű miniszteri sejtetés? Ha jóindulatúak vagyunk, elhisszük: csak annyi történt, hogy Balog miniszter kihívásokkal küzd a tárcája méretét illetően. Túl nagy ez a terület ahhoz, hogy át tudja tekinteni a működését. Ha képes lenne rá, akkor talán a saját egészségügyi államtitkárával is más hangot ütne meg a nyilvánosság előtt. Nem tenne úgy, mintha nem a kormányzat működéséből fakadna, hanem Ónodi-Szűcs Zoltán érzéketlenségének következménye, személyes felelőssége lenne a kialakult helyzet. Valami olyan rossz, amit - különösen így választási kampány idején - a bölcs és emberséges vezető empatikus szavai képesek azonnal jóra fordítani.”