A kommunizmussal kapcsolatban sokszor az a narratíva érvényesül, hogy „de hát végül is jót akartak”. Pedig nem, nem akartak jót.
„Százéves a bolsevizmus. Erről nyílik kiállítás a Terror Háza Múzeumban. Mi a tárlat üzenete?
Az egykori vicc után szabadon: az 1917-es orosz esemény nem volt nagy, nem októberben történt és nem volt forradalom. Először is ezzel a legendával kell leszámolni, a történeti valóság feltárása az egyik feladat. A másik missziónk, hogy bemutassuk a hamis ígéret végkimenetelét. A kommunizmus ugyanis nem más, mint világcsalás. A kommunizmussal kapcsolatban sokszor az a narratíva érvényesül, hogy »de hát végül is jót akartak«. Pedig nem, nem akartak jót. Eleve rosszat akartak, és azt is gonosz eszközökkel hajtották végre. A bolsevik puccs végkimenetele, vagyis a kommunizmus megvalósulása a Gulág. Ahogy a nemzetiszocializmus embertelensége Auschwitzban csúcsosodik ki, úgy a munkatáborrendszer a kommunizmus végső állomása. Ahol megvalósult az embermilliók munkaerejével való politikai gazdálkodás: az emberi élet puszta nyersanyagként kezelése. Ez a »történelmi materializmus« beteljesedése. (...)
Miért van az, hogy a kommunizmussal mégis megbocsátóbbak mind a mai napig? Amiatt van a kettős mérce, hogy »jót akart, csak rossz eszközökkel«?
Ez ugyanolyan abszurditás, mintha azt mondanánk, hogy a nemzetiszocializmus meg rosszat akart jó eszközökkel – mindkettő bornírt gondolat, elfogadhatatlan kijelentés. Történelmi tény: 1939 és 1941 között, mintegy 22 hónapon keresztül, Hitler és Sztálin egymás katonai-politikai szövetségese volt, az előbbi ez idő alatt tíz, utóbbi hat országot foglalt el vagy támadott meg. Felosztották egymás között Kelet-Európát, s együtt semmisítették meg Lengyelországot. Ez a Janus-arcú totalitarizmus, a kétpetéjű ikerdiktatúra.
A kommunizmus keleti használatra szánt nyugati eszme. Marx művei a XIX. század második felében Londonban, a felemelkedő brit világbirodalom kulturális miliőjében íródtak. Azaz a Nyugat pénzügyi központjában született meg a kommunizmus gondolata, praxisa viszont Keleten alakult ki. Ez ám a történelmi dialektika! Az elmúlt száz-százötven évben a nyugati értelmiség egyenlősítő ideáit rendre a Kelet valósította meg, anélkül, hogy Marx Szentpétervárra, Sartre Kubába, az eurokommunisták Phenjanba költöztek volna. Lukács György a polgári kultúra minden áldását (korszerű lakás, kamarazene-hallgatás, akadémiai fogadások) élvezve írt „a forradalom szubjektumát hordozó párt” munkásosztálynak szóló parancsairól, ő maga nem egy csepeli szoba-konyha társbérletében élt.
Ha már az eszménél tartunk. Mikor kerül egyenlőségjel az »egyenlőség« kifejezés és az »igazságosság« közé?
Ez régóta kísérti az ember képzeletét. De az a gondolat, hogy az »méltó és igazságos, illő és üdvösséges«, ami e világian egyenlő, a felvilágosodás materia-lista szárnyának a terméke. E gondolat a vallás visszaszorulásával párhuzamosan terjedt, és az a tartalma, hogy a földi, vagyis anyagi egyenlőség a morálisan egyedül elfogadható állapot. Martin Luther King 1956. november 4-én úgy fogalmazott: »A kommunizmus erkölcsi relativizmuson és materializmuson alapul, amit keresztény ember nem fogadhat el.«”
Egy török bevándorló ellen tilos a negatív diszkrimináció, de egy keletnémetet nyugodtan kirekeszthetsz – mondja Katja Hoyer német történész, aki nagy sikerű könyvet írt az NDK történetéről.
Egy olyan választás előtt állunk, amely eldöntheti a háború és a béke kérdését, és nagyon kellett volna egy békepárti vezető – mondta Orbán Viktor.
A riporter hiába kérdezett rá többször is, nem derült ki, hogy a főpolgármesternek hogy volt ideje könyvet írni.
Korábban azért kellett távoznia, mert Kaleta Gáborról azt mondta, nem pedofil.
„A saját gyerekét megint odak*rja az őrjöngve lincselő csőcselékének” – fogalmazott a politológus.
Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet igazgatója szerint csak az a jobboldali, aki a Fideszre szavaz.
Mark Galeotti szerint az Orosz Föderáció államfője megváltoztatta kormányát, egyesítette az ország védelmi és polgári gazdaságát, hogy állandóan mozgósított állammá váljon.
Leonore Gewessler energiaügyi miniszter a történelmi kudarcokról és a Gazprommal kötött átláthatatlan ügyletekről is beszélt a Zeit Online-nak.
