Egy szolgáról

„Ha a szöveget megtisztítjuk a nyílt vagy burkolt sorosozástól (inkluzíve: zsidózás), kiderül: kormányunk fejében elég nagy káosz uralkodik. Kabinetünk kapari feje szereti például a cseh választások oligarcha győztesét: »Kiválóan lehet vele együttműködni. Nekünk, magyaroknak fekszenek az ilyen vezetők. Ő üzletember, világosan beszél, nem szereti az időt vesztegetni, és ha megállapodtunk vele, akkor ahhoz tartja magát. Örülünk tehát a győzelmének.«

Fordítsuk le: miniszterelnökünk éppúgy el tudná képzelni országvezetőnek Mészáros Lőrincet, mint Simicska Lajost. (Jelzem, utóbbi az is volt, és azóta bukdácsol kormányzati hülyeségből kormányzati hülyeségbe Orbán, mióta barátja bejelentette a G-napot.)

»Aki mások pénzéből él, az végső soron szolga. Ez nem illik a magyar jellemhez« – mondta emellett. Szálazzuk szét demagóg módon? Nem hinném, hogy szeretné, de lássuk. Vajh’, kinek a pénzéből él minden magyarok atyja? Az adófizetők pénzéből? Igen. Szolga? Szolga. Szolgál az adófizetőknek? Nem.”