Megtorlás

2017. október 06. 07:38

A Habsburgok szégyellték az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc leverése utáni megtorlást. Kínos volt nekik, bár jogosnak tartották, elvégre mégiscsak felségsértés történt.

2017. október 06. 07:38
Ugró Miklós
Magyar Nemzet

„A Habsburgok szégyellték az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc leverése utáni megtorlást. Kínos volt nekik, bár jogosnak tartották, elvégre mégiscsak felségsértés történt. Lehet, hogy a magyaroknak sok mindenben igazuk volt, de felkelni az uralkodó ellen, az semmiképp nem maradhat büntetlenül. Csak egy kicsit túltolták a biciklit – mondhatta volna báró Julius Jacob von Haynau tábornagy, Magyarország teljhatalmú kormányzója, császári »alteregó«, ha a nevezett járművet már feltalálták volna.

Mit is lehet kezdeni a kényelmetlenné váló tényekkel? Hát statisztikát kell készíteni róluk! Haynau leváltása után, 1851 februárjában egy katonai bizottság hivatalos beszámolót készített Ferenc József császár számára. Eszerint 1849. november 1. és 1850. december 31. között a hadbíróságok 4628 rebellis ügyével foglalkoztak, s közülük egy személyt, egy tábornokot halálra ítéltek! Nem tudni, melyik tábornokra utalhattak, hiszen a kivégzett tábornokon 1849 októberében hajtották végre az ítéletet. Az aradi tizenhármon kívül Kazinczy Lajost lőtték agyon október 25-én, szintén Aradon. Egyébként a jelzett időben legalább tizenhat embert végeztek ki, tizenegyet egy napon, 1850. január 23-án, amely adatok alapján igencsak alapos kétségeink lehetnek a császár őfelsége tájékozottságát illetően. Valójában az első kivégzésre 1848 decemberében került sor, Horváth János kovácsot a bécsi forradalomban való részvételéért állították a kivégzőosztag elé. A következő hónapokban többeket ítéltek halálra, de többségükben kegyelmet kaptak. 1849. május 30-án vette át Haynau a parancsnokságot, s ő nem ismert kegyelmet. Egy évszázadra akarta kiirtani a lázadó szellemet a magyarokból, s mindenkit, katonát, hivatalnokot, birtokost, papot válogatás nélkül kivégeztetett, elegendő volt a rebellió puszta gyanúja is. Sőt, Csernus Manó pénzügyi hivatalnokot azért fogták le – legalábbis a legenda szerint –, mert összetévesztetették Csernátony Lajos újságíróval, Kossuth titkárával. Haynaut figyelmeztették a tévedésre, de ő hajthatatlan maradt, mondván: ő jobban tudja, kit kell felakasztani.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Kapcsolódó cikkek

Összesen 54 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Akitlosz
2017. október 07. 03:53
"Eszerint 1849. november 1. és 1850. december 31. között a hadbíróságok 4628 rebellis ügyével foglalkoztak, s közülük egy személyt, egy tábornokot halálra ítéltek! Nem tudni, melyik tábornokra utalhattak, hiszen a kivégzett tábornokon 1849 októberében hajtották végre az ítéletet." Halálra ítélt honvédtábornokok az aradi 13-on kívül: Lázár György vezérőrnagy ítélet rangtól megfosztás, kötél általi halál, 10 év börtön Kufstein várában majd kegyelem. Gyulai Gaál Miklós vezérőrnagy ítélet halál, majd 20 év várfogság, börtönben halt meg. Mészáros Lázár altábornagy honvédelmi miniszter ítélet távollétében halál, de nem tudták elfogni így az ítéletet végrehajtani sem. Kiss Pál vezérőrnagy ítélet halál majd kegyelem. Szerintem ő lehet az, mert ha minden igaz őt 1849. november 15-én ítélték halálra, Haynau ki akarta végeztetni, mert Kiss Pál volt az utolsó előtti honvédtábornok Klapka György előtt, aki harcolt tovább Világos után is Magyarország szabadságáért. Péterváradot védte. Franz Josef azonban megkegyelmezett neki 1849. december 3-án. Valószínűleg azért, mert Pétervárad átadásáért cserében a honvédok szóbeli ígéretet kaptak kegyelemre, de ezt Haynau nem tartotta be, 180 honvédtisztet börtönbe zárt, Kiss Pál tábornokot pedig halára ítélte és ki akarta végeztetni. Különben 1850-nel nem ért véget a megtorlás, még 1853-ban is akasztottak fel honvéd tiszteket Pesten.
Akitlosz
2017. október 07. 03:29
"elvégre mégiscsak felségsértés történt." Már hogyan történt volna? Eb ura fakó József császár nem királyunk. Franz Josef meg még csak formailag sem volt magyar király. Jogilag meg egyik habsburg sem 1526. óta. Független, szabad Magyarország soha nem kért belőlük, az erőszakos hódítás nem jogosít fel a magyar királyi címre, akkor sem, ha a kollaboráns ellenparlamentjükkel megszavaztatják.
SilentBob
2017. október 06. 20:53
A bresciai hiéna nem nagyon szeretett bennünket, de azt még tudta, hogy mi vagyunk a hunok. A betegség irracionalitásának igazolásaképp álljon itt egy példa: Képzeljenek el egy kínaiak által lakott kőpalotát, a hozzá tartozó személyzettel, állatokkal és megművelt földekkel együtt. Az idill szereplői között olyan viszonyrendszer áll fenn, mely – valamilyen módon – mindegyiküknek előnyös, hiszen annak megzavarása egyiküknek sem célja. De jönnek a magyarságban szenvedő hunok, a palotát felgyújtják és lerombolják, a lakókat lemészárolják, a földeket összetapossák, és nem csak az élelmiszerkészleteket, de a vetőmagnak elkülönített tartalékokat is felélik. Hogy miért? Nem tudni. További érdekesség, hogy a hunoknak mindenképpen tudniuk kellett, hogy mire való a vetőmag – hiszen még a nevében is benne van, hogy vető –, mégis megették, ahelyett hogy elvetették volna. Mindez persze folyamatosan újabb rablásokra sarkallta őket. Idővel ezt megelégelték a kínaiak, és megépítették a kínai Nagy Falat. A magyarságban szenvedő hunok pedig azóta is – mint akit villám sújtott – tanulmányozzák a tégla és habarcs moráljának e csodás, számukra értelmezhetetlen megnyilvánulását. Ez után kezdődött el a kór terjedése, a magyarság exodusa. http://haynau.tumblr.com/ Mondjuk én ugyanigy utálom a rózsaszin-vörös malacképű sógorokat.
Mich
2017. október 06. 15:43
Simicsicska...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik