Ne engedjünk a csordamentalitásnak, őrizzük meg a civil kurázsit – ne engedjük be a rémet!
Soha nem engedhetünk a csordamentalitásnak. Veszprémy László Bernát írása.
A Habsburgok szégyellték az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc leverése utáni megtorlást. Kínos volt nekik, bár jogosnak tartották, elvégre mégiscsak felségsértés történt.
„A Habsburgok szégyellték az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc leverése utáni megtorlást. Kínos volt nekik, bár jogosnak tartották, elvégre mégiscsak felségsértés történt. Lehet, hogy a magyaroknak sok mindenben igazuk volt, de felkelni az uralkodó ellen, az semmiképp nem maradhat büntetlenül. Csak egy kicsit túltolták a biciklit – mondhatta volna báró Julius Jacob von Haynau tábornagy, Magyarország teljhatalmú kormányzója, császári »alteregó«, ha a nevezett járművet már feltalálták volna.
Mit is lehet kezdeni a kényelmetlenné váló tényekkel? Hát statisztikát kell készíteni róluk! Haynau leváltása után, 1851 februárjában egy katonai bizottság hivatalos beszámolót készített Ferenc József császár számára. Eszerint 1849. november 1. és 1850. december 31. között a hadbíróságok 4628 rebellis ügyével foglalkoztak, s közülük egy személyt, egy tábornokot halálra ítéltek! Nem tudni, melyik tábornokra utalhattak, hiszen a kivégzett tábornokon 1849 októberében hajtották végre az ítéletet. Az aradi tizenhármon kívül Kazinczy Lajost lőtték agyon október 25-én, szintén Aradon. Egyébként a jelzett időben legalább tizenhat embert végeztek ki, tizenegyet egy napon, 1850. január 23-án, amely adatok alapján igencsak alapos kétségeink lehetnek a császár őfelsége tájékozottságát illetően. Valójában az első kivégzésre 1848 decemberében került sor, Horváth János kovácsot a bécsi forradalomban való részvételéért állították a kivégzőosztag elé. A következő hónapokban többeket ítéltek halálra, de többségükben kegyelmet kaptak. 1849. május 30-án vette át Haynau a parancsnokságot, s ő nem ismert kegyelmet. Egy évszázadra akarta kiirtani a lázadó szellemet a magyarokból, s mindenkit, katonát, hivatalnokot, birtokost, papot válogatás nélkül kivégeztetett, elegendő volt a rebellió puszta gyanúja is. Sőt, Csernus Manó pénzügyi hivatalnokot azért fogták le – legalábbis a legenda szerint –, mert összetévesztetették Csernátony Lajos újságíróval, Kossuth titkárával. Haynaut figyelmeztették a tévedésre, de ő hajthatatlan maradt, mondván: ő jobban tudja, kit kell felakasztani.”