„Neoliberalizmus? Lájkpiac, egymondatos ítéletek a Facebookon, Twitteren folyamatosan alakuló árfolyamokkal, áruba bocsátott online magánéletek, a társadalom teljes szétesése, és Orbán Viktor korlátlan hatalma, mint ami ettől »megvédi a magyarokat«. Egyre többet beszélünk a fogalomról, mégis kevesen tudnák pontosan leírni, mit értenek alatta. Orbánék egy időben rengeteget használták, egyik segédfogalma volt a »liberálisoknak« mint szitokszónak, mások a neten pedig egyszerűen valamilyen összeesküvés-elmélet főgonoszaira (Soros Györgyöt itt csak futólag említeném meg) értelmezik újabban. Valójában azonban egy ideológiáról van szó, amelyet eredetileg az emelkedő fasizmus ellenében fogalmaztak meg, mégis annak réméhez vezet minket vissza azáltal, hogy elpusztította a társadalom kötőszöveteit, gyengítette annak ellenállását, az emberekből pedig egydimenziós, fogyasztó zombikat kreált. Hogyan lehet kikerülni ebből az ördögi körből?
Mégis miről beszélünk, amikor a neoliberálisokról értekezünk? Stephen Metcalf New York-i író nemrég ezt próbálta összefoglalni nagyívű Guardian-esszéjében, amelyben a retorikai fegyver mögé kívánt nézni.
Az Nemzetközi Valutaalap (IMF – maga is a neoliberális világrendszer központi eleme) néhány hónappal ezelőtti tanulmányában már maga is megállapította hogy a nagymértékű privatizációra, a pénzügyi dominanciára épülő nemzetközi rendszer – amelyet immár ők is neoliberalizmusnak neveztek – folyamatos válságokat és növekvő egyenlőtlenséget okoz a világban.
A baloldal – néha növelve a zavart – szeret úgy beszélni a megszorítások, a tehetőseknek juttatott radikális adócsökkentések és privatizáció közpolitikájáról, mintha ez volna a neoliberalizmus lényege. A fogalom azonban többet takar mint egy egyszerű piacpárti álomcsomagot. A neoliberalizmus valójában egy szélsőséges világnézet, melyet a klasszikus liberalizmus romjain alakított ki egy gazdaságelméleti gondolkodó, az osztrák Friedrich von Hayek.”