A Vándor Éva-féle cikkekkel a baj, az az, hogy eleve passzív-agresszív-szerű pozícióból indítanak. Felrajzolják a karikatúraszerű férfiellenséget a falra, azzal hadakoznak; ha pedig nem adsz nekik igazat, akkor meg seggfej vagy, aki csak védi a hatalmi pozícióját, nem akar szembesülni, a kör bezárult. Eleve az indítás ilyen látványosan durcás. Mintha el kéne magyarázni mindazt, amit elmagyaráz – holott nem kell.
„Sok nőnek, aki a »jó a segged!« beszólástól a nemi erőszakig terjedő spektrumon megtapasztalta a szexuális zaklatást, a közösségi oldalakon megjelenő vallomások katarzisélménnyel érnek fel. Közben sok férfi talán nem is érti, mi történik, mi ez a gát, amely most átszakadt, honnan bukkan fel ez a sok történet, és ott van bennük a kétség is: nem lehet, hogy a nők kicsit túlreagálják?” - teszi fel a kérdést Vándor Éva. Elkezd találgatni, és arra jut, hogy a pasik „a terminológiában nem ismernek magukra”, s ha nem értenénk, mit akar mondani, megmagyarázza: „amikor nők elleni erőszakról beszélünk, nem mondjuk ki, hogy férfiak az elkövetők.”
Van még tovább is.
„Amikor a nők teherbe eséséről van szó, nem mondjuk ki, hogy férfiak a teherbe ejtők. A statisztikákban is nőket látunk, mint az erőszak áldozatait, és nem azt olvassuk ki belőlük, hogy hány férfi követett el erőszakot. Passzív konstrukciókat használunk, amelyekből kihagyjuk az aktív szereplőt, pedig az erőszak nem megtörténik, az erőszakot valaki elköveti.”
No, ezen ponton kértem ki magamnak, hogy hülyének azért ne nézzenek már minket. Vándor Éva tényleg úgy látja, ennyire nehéz a férfiak felfogása, hogy ne tudnák, a nők elleni erőszakot férfiak szokták elkövetni? Hogy a „minket” alatt Vándor Éva a férfiatársadalomra gondol, azt onnan veszem, hogy ez a szöveg kontextusa, nő magyaráz a nehézagyú pasiknak, mint amikor az óvónéni magyaráz az óvodásnak: „na, most sorba állunk és elmegyünk az ebédlőbe”. Vagy mint amikor a kutyának a piszkába nyomják az orrát.
Úgy látszik, Vándor Éva tényleg hülyének nézi a férfitársadalmat, vagy az egészet, férfiastul-nőstül, nem tudom.
Szerintem földtől elszakadt feministának kell lenni, hogy a passzív szószerkezeteknek ekkora hatalmat tulajdonítsunk. Józan paraszti ész! Az sokat segít. Tudom, a feministák és elméleteik nagyon rá vannak gyógyulva a nyelvre, struktúrák és posztstruktúrák sorakoznak, azok határozzák meg az ő tudatukat kikerülhetetlenül. De: ki kéne jönni a dobozból. Nem a munkahelyi erőszak problémáját kívánom elbagatellizálni, de ez a megközelítés teljesen félreviszi a „diskurzust”.