A Marton-ügyről

Úgy két hete, amikor már néhány napja cikkeztek a Marton-ügyről, fiatal színészekkel találkoztam, kérdeztem őket, mit gondolnak, vajon ki lehet az illető, akiről Sárosdi Lilla beszélt. Amit Radnóti Zsuzsa, Eszenyi Enikő nem tudott, arra a huszonéves lány bizony azonnal rávágta, hogy Marton László. Nem véletlenül tudta a választ...

Néhány nappal később, miután Sárosdi Lillát több sorstársa is megkereste Marton Lászlóval kapcsolatos történetével, Lilla kimondta a nyilvánosság előtt Marton nevét. Aztán jöttek híres emberek - Stohl András, Oroszlán Szonja - , akik elmondták a véleményüket. Stohl - aki saját bevallása szerint maga is sokszorosan vádlott lehetne zaklatási ügyben - úriembernek tartja Martont. Szonjával soha nem történt semmilyen, a Lilláéhoz hasonló eset. A facebookon elmagyarázta, hogy bizonyos helyzetekben egy nőnek hogyan kell viselkedni, megmondta, mi a jó recept. Itt kezdtem igazán kapcsolódni ehhez a történethez, és csak figyeltem, mennyi indulat szabadult el, és láthatóvá vált, bizonyos helyzetekben bizonyos személyek által elkövetett vétségek relativizálhatók, míg más, kevésbé fontos, tehetséges, befolyásos személy által elkövetett - és tanúvallomásokkal hasonló módon alátámasztott - vétségért ugyanezek a megértő, vétséget relativizáló emberek már akár utcára is mennének.

Az egyik keserű tanulság szerintem tehát az: ha Magyarországon pozíciód van és komoly értéket tettél le az asztalra, lehetsz vétkes, akár visszaeső is, a közvélemény egy részéről minden megbocsáttatik. A másik tanulságot Oroszlán Szonja írása és az ehhez kapcsolódó, Szonját támogató vélemények kapcsán vontam le: bizonyos helyzetekben Magyarországon nem tudunk még tömegesen együtt érezni.

A helyzet az, hogy részben meg tudom érteni Szonját, és érzem a jó szándékát. De azt is látom, Szonja fekete-fehéren lát. Szerencsés, aki úgy, mint Oroszlán Szonja, már gyerekként, fiatal lányként magabiztos, szerencsés, akinek van önbecsülése, önbizalma, szerencsés, aki már fiatalon időben felismeri a helyzetet, a veszélyt. De nem mindenki születik ilyen szerencsésnek, nem mindenki kapja meg azt a biztonságot, amitől ez az önbizalom kialakul. 

Oroszlán Szonja érezhetően nem érti, hogy más nők miért nem viselkednek úgy, mint ő, büszkén, teli önbizalommal. Így és így kell viselkedni és akkor nem lesz semmi baj, és azt mondja, ez "végtelen egyszerű". És itt van a kutya elásva. Mert "jól viselkedni" , "jónak lenni" nem végtelen egyszerű dolog. Ez a kedves, naiv és arisztokratikus megközelítés nagyjából olyan, mint ahogy egyesek azt mondják: 
" - Szegény? - tanuljon, majd boldogul! 
-Nincs munkája? - dolgozzon! "

Szerintem ennél azért árnyaltabb a helyzet. Jó, hogy Szonjának mindig volt önbizalma, jó, hogy biztonságot adó családban nőtt fel, jó, hogy másoknak elmondja, hogy szerinte mi a helyes viselkedés, de az írásában a másik fél helyzetének átélésével kapcsolatban semmi utalás nincs. Így az, aki netán nem rendelkezik a Szonjához hasonló háttérrel és önbizalommal, az ilyen tanácsoktól csak még frusztráltabb lesz: "bezzeg a szép, híres szőke filmsztár meg tudja védeni magát, csak nekem nem sikerül...."

Ez az eset arra is rávilágít, mennyire fontos az, hogy a gyerekek mindenkor és mindenek előtt figyelmet, megerősítést, biztonságot, szeretetet, sikerélményt kaphassanak otthon a szüleiktől, nevelőiktől, pedagógusaiktól, és ezáltal egészséges önbizalmat, tartást, mert ez az önbizalom és tartás a kiegyensúlyozott, boldog élethez nélkülözhetetlen.

Oroszlán Szonjával szemben én meg tudom érteni Lillát és azokat a nőket, férfiakat és gyerekeket, akik évekig hallgattak szégyenükben, akik hosszú évekig hordozták a fájdalmukat titkolva. Bizony, a felnőttekben vakon megbízó, naiv, komplexusos lány voltam én is, 
és sokat kellett megélnem és magamon dolgoznom ahhoz, hogy ezt ma így, nyíltan és egyszerűen kimondjam. Már jóideje nem kerülhetek veszélyhelyzetbe, és csakis azért, mert éberebb vagyok, büszkébb és tudatosabb. Az viszont, aki tapasztalt, felnőtt emberként fiatal, gyenge önbizalmú embereket kihasznál, nem egyszer, nem kétszer, hanem újra meg újra, az bizony vétkes, annyira legalábbis, hogy így vagy úgy, szembe kell, hogy nézzen azzal, amit tett. Semmi más nem történt, mint ez: szembesítés. Az állatvilágban a ragadozó is a gyengét, a lassabbat szemeli ki áldozatul. Azt a legkönnyebb elkapnia. Marton Lászlón is elhatalmasodott a ragadozó. Csak hát emberek vagyunk, ugye. Ezért minimum a belátás jó volna a részéről. De ez csak magától születhet meg. Erőltetni nem lehet. Most esélyt kapott.

****

Ma végül bocsánatot kért Marton László...épp úgy kért bocsánatot, mint Kohn a viccben: Kohn kérdezi a rabbit: -Rabbi, lehet bocsánatot kérni telefonon is? -Hát persze, miért ne lehetne – válaszolja a rabbi. Kohn fel is hívja Grünt. -Halló, Kovács lakás? -Nem, feleli Grün. - Akkor bocsánat.

Az mindenesetre Sárosdi Lilla nemeslelkűségére utal, hogy elfogadta mégis ezt a bocsánatkérést. Marton Lászlónak már más lesz az élete, mint volt két héttel ezelőttig, még, ha vagyona, pozíciói, díjai és kiváló rendezései megmaradnak is.

Új magyar dráma született. Katartikus, tanulságos darab. Sokan és sokáig fognak erről beszélni. Az élet írta. Akár színházban lehetne is játszani. Ki lenne a rendező?