„Magyarország esetében szerencsére pozitív irányba lendült a mutató, hiszen 2010-hez képest egy tengődő, lesajnált, kevesek által komolyan vett, a végletekig eladósodott és kiszolgáltatott országból Európa jelenleg leggyorsabban fejlődő térségének – nevezhetjük a V4-nek vagy egyszerűen csak közép-kelet-európai régiónak – meghatározó állama lett: nemcsak politikailag, hanem gazdaságilag is. Kevesen tették volna le a garast 2010-ben például amellett, hogy mára gyakorlatilag elérjük a teljes foglalkoztatottságot, és tíz év alatt egymillió új munkahelyet lehet létrehozni egy tízmilliós országban. Időarányosan ez sikerült, hiszen 741 ezerrel dolgoznak többen a munkaerőpiacon, mint 2010-ben. Akkor a három leghátrányosabb magyarországi – Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád – megyében a munkanélküliségi ráta elérte a 18 százalékot. Vagyis majdnem minden ötödik aktív, munkát vállalni tudó ember nem tudott elhelyezkedni, ami elképesztően rossz arány. Ha tartósan fennmaradt volna ez a helyzet, esély sem lenne arra, hogy egy régió, illetve egy ilyen kis ország elkezdjen felfelé kapaszkodni. Vagyis csak álmodozhatnánk arról, hogy Magyarországot a régión belül is sikerállamként jegyezzék a nemzetközi porondon.”