0. feltétel: egyetlen demokratikus ellenzéki jelölt kell, hogy szemben álljon a Fidesz jelöltjével minden (nyerhető) egyéni körzetben.
„Megírtuk már, mit kellene tennie az MSZP-nek, hogy miért kell beállnia a baloldalnak Karácsony Gergely mögé, most lássuk, milyen konstellációban lenne képes megverni a demokratikus ellenzék a Fideszt!
0. feltétel: egyetlen demokratikus ellenzéki jelölt kell, hogy szemben álljon a Fidesz jelöltjével minden (nyerhető) egyéni körzetben.
Ezt le se kéne írni, akkora trivialitás, evidencia, magától értetődő, faék egyszerűségű következménye a választási rendszernek - és mégis, néhány ellenzéki párt úgy tesz, mintha nem lenne képes felfogni. Igen, most elsősorban a Momentumra gondolok, akik körmük szakadtáig ragaszkodnak ahhoz, hogy mind a 106 körzetben önálló jelöltet indítanak, és nem lépnek vissza senki javára. Másodsorban az LMP-re, ahol azért vannak jelei annak, hogy előbb-utóbb győzedelmeskedhet a józan ész, bár az ezredik "bázisdemokratikus" kongresszusuk döntésére a párt vezetői sem mernek nagy tétekben fogadni.
Az ún. "koordinált jelöltállítást" össze kell hozni, ebben nincs vita. Aki ebből kimarad, az tényleg Orbánt szolgálja.
A listák terén már bonyolultabb a helyzet. Botka az egylistás megoldásra esküdött, Juhász Péter a kétlistásra (régiek és újak), én viszont három lista mellett fogok érvelni: egy a baloldaliaknak, egy a centristáknak és egy a gyurcsányistáknak.
A cél a szavazatok maximalizálása, vagyis az, hogy minél több választó érezze: van számára megfelelő ajánlat a szavazólapon - ugyanakkor mégse legyen teljesen elaprózott az ellenzéki pártstruktúra.
Egyetértek Tamás Gáspár Miklós cikkével: ha nincs szó a tartalomról, csakis a hatalomról, akkor az már régen rossz. Ráadásul jól mozgósítani is csak pozitív célok mellett lehet: az orbántakarodj, mint láttuk 2014-ben, kevés.”