Nekem 1956 a csalódásról, a cserbenhagyásról szól
A politikusok és a politika megfojtja a normális emlékezést és ünneplést.
Közönséges, jellemtelen, mégis óriási ambíciójú, az országos politikához kötődő, konkrétan ismert személyekről van szó.
„Harminc évvel később, 1911-ben a prágai Kehely nevű vendéglőben megalakult »A Törvény Keretei Között Működő Mérsékelt Haladás Pártja«. Alapítója, Jaroslav Hasek író volt a párt krónikása, jelöltje, szónoka és vezére. A Habsburgok trializmusa – Ausztria, Magyarország és a szláv ajkú tartományok Monarchiá- ja – megengedte az ilyesféle politizálást, a Svejk, a derék katona világhírű írója élt is az alkalommal. Noha Hasek úr nem került be a bécsi parlamentbe cseh képviselőként, jelszavait ma is hasznosíthatnák az üres ígérgetésben kifulladó kis pártok emberei. Például: »Aki ránk szavaz, kap egy zsebakváriumot!« Vagy: »Ha a mi jelöltünkre szavaz, megígérjük, hogy tiltakozni fogunk a mexikói földrengés ellen!«
Ki gondolná, hogy 2017–18-ban ehhez hasonló, üres lózungokkal, süket szlogenekkel biztatják országgyűlési voksolásra választóikat a magyarországi törpepártocskák. Vezetőiknek a nevét sem tudja az ország kilencven százaléka. Van közöttük Juhász, Kanász-Nagy, Farkas és Heringes, soknevű ismétlő aspiráns, régen leszerepelt, hitelképtelen közszereplő, tévében vigyorgó politikus pojáca. A legmélyebb identitászavarba azok az urbánus figurák kerültek, akik a legutóbbi választás óta törpe minoritássá zsugorodtak, most pedig az utcán próbálkoznak újabb trükkökkel. Közéleti halmazukat a minap »Muppet-show-nak« nevezte az Országgyűlés elnöke, ami még nagyon is cizellált kifejezés rájuk nézve. Motivációjuk a potyapénz-kereset a választási törvény nagyvonalúsága révén és nevében; La Fontaine meséi közül A tücsök és a hangya példája mutat rá az emberi viszonyok eltorzulására.
Tetszik, nem tetszik, alapvető emberi tulajdonság az irigység, a harácsolás, a hatalomra törés, és sok más, rossz természetű ösztön. Az efféle alantas személyiségekre jellemző a mások hátrányára, erkölcsi és anyagi kárára menő, helyezkedő, gátlástalanul könyökölő életpálya, egoista lét. Hazánkban csupán egy törpe minoritást képeznek e kártékony tulajdonságok vírusgazdái, a közéletben mégis képesek pusztító kárt okozni a társadalom túlnyomó többségét alkotó, munkálkodó, fizikai, szellemi és morális, államfenntartó közösségnek. Közönséges, jellemtelen, mégis óriási ambíciójú, az országos politikához kötődő, konkrétan ismert személyekről van szó.”