#minekmentoda

Ez egy nagyon régi baloldali mondás ami rátok is igaz: Minek mentek oda. Ez különben a sors igazságtalansága, ha a rendező Gulyás Marc(s)it viszi kocsikázni és neki neki teszi ki a löttyedt himbilimbit, ő megcsinálta volna a feladatot de kifejezetten csak is az elnyomott baloldali magyar nép és Zavrivec érdekében. érdekében.

#minekmentoda "Valamiért csakis a nemi erőszak ügyében vetődik fel némelyekben az áldozat felelőssége, mi több, az áldozat hibáztatása." úgy rémlik, hogy ciánikusan kunczogó gábor is ilyesmivel hárított, hogy "minek mentek oda".

Tavaly okt. 23-án, amikor Juhászék szétsípolták, fütyülték az ünnepséget, amikor Ungváryt képen vágták, mi is azt mondtuk, hogy minekmentoda. Vagyis őt hibáztattuk. Abból is nagy vita volt, hogy jogosan?

Kedves Anett! A felsorolásig egyetértettem azzal, amit leírt. Hogy "nincsenek átmeneti színek", csak fekete és fehér. Ám a felsorolásán elgondolkoztam. Persze, hogy nem bűncselekmény "kihívó ruhát venni", "szexin nyalni a fagyit", "flörtölni, kacérkodni", "fölmenni egy hotelszobába", "berúgni egy házibulin". Ám ha ezután egy hölgyet szexuális zaklatás ér, ami nem azonos a megerőszakolással, ezért legalábbis nem biztos, hogy bűncselekmény, akkor azért nem kellene annyira csodálkozni. S, ha az illető hölgy mindezt egy konkrét úr irányába teszi, majd a végén mégis nemet mond, akkor azon se kellene csodálkozni, ha nem ússza meg némi erőszak, mondjuk egy pofon nélkül. És nem állítanám, hogy ilyen esetben "bűncselekmény" történik. Mert nem csak a nőknek van önérzete, hanem a férfiaknak is. A megerőszakolás bűncselekmény, a molesztálás fogalmát a kiskorúakkal szemben elkövetett szexuális cselekedetek leírására használjuk, tehát bűncselekmény. A zaklatás a "nem" után bűncselekmény. A "nem" előtt azonban ennek megítélése függ a nő viselkedésétől is. Trencsényi Katalin története pedig rávilágít valamire a mostanság felháborodást keltő ügyekkel kapcsolatban. Katalin rövid időszakot átfogó története szerint a magyar Websterrel önként szexuális kapcsolatot létesített az egyik fiatal kolléganője és két színészféle nő. Webster úr Katalinnal is ki akart kezdeni, de érzékelve a "nem"-et, végül nem erőszakoskodott. Érthető miért nem, hiszen voltak olyanok, akik "igent" mondtak, s érthető miért próbálkozott: mert ez volt az általa kialakított, mondjuk úgy, szubkultúra, abban a közegben. Csakhogy ilyen szubkultúra akkor alakulhat ki, ha vannak hozzá önkéntes partnerek. (Ha mindenki elutasítaná, rövid úton börtönbe kerülne.) És persze kell hozzá egy olyan szélesebb társadalmi közeg, amely az ilyen szubkultúrákat eltűri, s a zaklatási, esetleg erőszakolási ügyeket, mint a szubkultúra melléktermékeit, szőnyeg alá söpri. Nem csak Webster a felelős tehát, hanem mindenki, főleg minden hatalommal rendelkező vezetője ennek a közegnek. És nem biztos, hogy az ilyen kampányokban, amely most Amerikában zajlik, csak a "zaklatottak" szólalnak meg. Nagyon valószínű, hogy az "önkéntesek" egy része is. Mert most éppen ez a trendi ... Nemrég kavarta meg a hazai kedélyeket Kiss László és fiatalkori barátainak ügye. Sejtjük, hogy a felszínre került eset mögött számos további lehetett, feltehetően "önkéntes" is. És kimosták a fiúkat. A rendszerváltozás után egy korábbi szocialista vállalat dolgozói mesélték nekem, hogy a régi közegben a vállalat telephelyén külön szoba volt kialakítva a légyottok számára, amit a munkatársak közül bárki használhatott és használt is, főnököktől a segédmunkásokig. Félreértés ne essék, nem kívülről hoztak be partnereket, hanem a vállalat dolgozói önként egymással vonultak el időnként regenerálódni. Természetesen nem mindenki vett ebben részt, de nem is kevesen. Aki élt a késő Kádár-kor fülledt világában, az tudja, mitől alakult ki ilyen szubkultúra. Ma aligha történhet hasonló, mert a munkahelyeken dolgozni kell, de, hogy mi zajlik a különféle összetartásokon és konferenciákon, azt érdemes lenne megtudni. Mert a magyar "szocializmusban" ilyen alkalmakkor is prioritás volt a szex. Szexuálisan "zaklatni" olyan közegben bátorodnak fel a férfiak (és akárki akármit mond, a nők egy kisebb része is), ahol az ilyen magatartás valamiképpen szokásszerűvé válik. A megerőszakolásért a megerőszakoló a felelős, de a szabados szexuális szubkultúráért mindenki, aki tud róla vagy "önkéntese" is annak. Csakhogy ezzel nehéz mit kezdeni, mert a szex élvezet és aki az ilyen szubkultúrát élvezi, az az óhatatlanul előforduló "zaklatási" ügyek miatt nem fog kamingautolni. Azt csak halkan jegyzem meg, hogy a szabados szexuális szubkultúrák világát a liberális eszmék elterjedése hozta magával, ma pedig magukat liberálisnak tartó nők írnak fekete-fehér szellemben a következményeiről. Higgye el kedves Anett, a hívő emberek sem tetőtől talpig ruhában szerelmeskednek, s nem is csak a gyermeknemzés érdekében, még válnak is, ha már nem működik a kapcsolat, de nem vesznek fel kirívó ruhát, és a többi, nem "zaklatva" ismerkednek és nem részesei szabados szexuális szubkultúráknak.