Bátrabban kell megélnünk kereszténységünket

„A reformáció jubileumi emlékéve két hónap múlva véget ér, de mi lesz jövőre? Hogyan lehet a reformáció ötszáz éves üzenetét a mai kor nyelvén és kommunikációs csatornáin érthetően, érdekesen közvetíteni és napirenden tartani?

Nekünk minden év minden napján minden lehetséges alkalommal, módon és eszközzel hirdetnünk kell nem az ötszáz, hanem a kétezer éves üzenetet, Isten igéjét. Azt, hogy egyedül hit által, egyedül kegyelemből, egyedül a Szentírás alapján, egyedül Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása által üdvözülhetünk. De nem elég az igét hirdetni, ragozni is tudni kell. Luthertól azt is érdemes megtanulni, hogy ő korának minden közéleti, társadalmi, kulturális, sőt gazdasági és politikai kérdéséhez hozzá tudott szólni. Élni akart és tudott kora új tudományos, technikai és kommunikációs lehetőségeivel a könyvnyomtatástól az egyetemi oktatáson át az ének- és képzőművészetig. Az ő példáját követve készíttettük el majdnem évtizedes munkával a Luther életéről szóló tízrészes rajzfilmsorozatot, amit a Magyar Televízió október eleje óta hétről hétre sugároz, és nemzetközi siker lett, már hat nyelvre lefordították.

Az idei jubileumi ünnepségek, megemlékezések után mi a protestáns egyházak feladata »október 32-én« és jövőre, az ötszázegyedik évben? Minden felmérés és elemzés azt mutatja, hogy Európa-szerte – különösképpen Luther hazájában is – fokozatosan szorul vissza a keresztény vallás, gyengül a hit, templomokat zárnak be, és egyre több országban, városban, iskolában nem tűrik a keresztény szavak, fogalmak és jelképek nyilvános használatát.

A legfontosabb az igényes, lelkes-lelkesítő ifjúsági munka és a gyülekezetek megújulása. Az európai egyházak elöregedése és jóllakottsága, kényelmessége, sokszor lustasága eleinte csak a nyugatiakat jellemezte, de időnként és helyenként már nálunk is tapasztalható. Én a Lutheránus Világszövetség alelnökeként is mindig azt hangsúlyoztam, hogy ne a nyugatiak szabják meg az agendát, a tennivalókat, hanem hallgassanak a kelet-közép-európai egyházakra, vegyék figyelembe a mi tapasztalatainkat, a kommunizmus alatti helytállásunkat is. Többször előfordult Nyugat-Európában, hogy amikor előadásaimon szembesítettem az ottani egyházak képviselőit azzal, miért veszik le a templomukról és a nyakukból a keresztet, miért nem vállalják nyíltabban és bátrabban a hitüket, saját identitásukat, az leforrázta őket, mert zavarja őket az őszinte kritika.

Sokan arra figyelmeztetnek, hogy ha nem fékezzük meg a tömeges, illegális bevándorlást, néhány nemzedéken belül megtörténik a keresztény gyökereit elfelejtő, megtagadó Európa iszlamizációja. Mit kell és lehet tenni ez ellen?

Ötszáz évvel ezelőtt a Török Birodalom európai terjeszkedését mohamedán veszélyként értelmezte Luther, és prédikációiban Isten büntetése eszközének nevezte, ezért keresztény honfitársait önkritikára, bűnbánatra, megtérésre intette és buzdította. Ma sem elég, ha csak sóhajtozunk a migráció és az iszlám terrorizmus veszélyei miatt, és képmutatóan siratjuk a keresztény Európát, hanem éljük meg sokkal markánsabban, bátrabban, hitvallásosabban a kereszténységünket, és akkor esélyünk van arra, hogy nem fognak bennünket elnyomni a más vallású, identitású bevándorlók. Emblematikus dátumnak és intő jelnek tartom az 1541-es esztendőt, amikor a török szultán csellel elfoglalta a védtelen Buda várát, ugyanakkor a sárvári vár melletti Újszigeten a Wittenbergben tanult Sylvester János kinyomtatta az általa lefordított első teljes Újszövetséget, ami a magyar reformáció és a magyar nyelvű kultúra egyik meghatározó alkotása volt. Október 31-e üzenete 2017-ben tömören így fogalmazható meg: az a protestáns válasz az európai lelki és erkölcsi válságra, hogy kézbe adjuk a Bibliát, és azt mondjuk, itt van, tessék, olvassátok. Így tudunk élni a reformáció legnagyobb ajándékával, hogy újra felfedezte a Szentírást és az ahhoz való kötődést, a világban ezen az alapon való tájékozódás lehetőségét kínálva fel az embernek.”