Zaklatásról – férfiként

„Egy igen tisztelt nőismerősöm (és minden második mai poszt a hírfolyamomban) késztet arra, hogy leírjam alábbiakat.

Ma szépen végiggondoltam azt a 80-100 esetet az elmúlt bő 30 évből, amikor váratlanul az ágyékomra tette a kezét egy nő, kéretlenül elkezdett masszírozni a munkahelyemen egy másik idegen csaj, vagy iskolában egy harmadik. Amikor megharapdálta a számat és/vagy a nyakamat a mosdóra menet egy ötödik-hatodik, vagy a megvalósuló szextől tette függővé, hogy megad-e egy támogatást egy államtitkárságon dolgozó hölgy még 200X-ben (végül nem támogattak), médiában egy producer felesége azzal feltétellel ígért szereplést, ha megdugom (nem szerepeltem aztán), számtalanszor akaratom, kérésem és vágyaim ellenére pucsítva tolakodtak az ölembe hölgyek a legváratlanabb helyeken, táncolni rángattak, amikor utálok. Falhoz löktek és rám másztak ismeretlen csajok, mert »úgy látták«, hogy én erre vágyom. Több száz tátogó pinás, csöcsös képet küldtek ismeretlenek, amikor egyáltalán nem vagyok kíváncsi ilyesmikre. A kapcsolataimban hegesre, véresre karmoltak, rugdostak a párjaim, mert - ahogy mondtam, kéretlenül, de - ilyen képeket kaptam mms-ben, emailen és mindenhogy. Fiatal és idősebb nők levelekben, üzenetekben, vagy személyesen fenyegettek meg, hogy mit tesznek velem, az életemmel, a családommal, ha nem »leszünk egymáséi«.

Miközben azt hiszem, én sosem mertem, sőt akartam szexuálisan erőszakoskodni semmilyen nővel.

Visszafordíthatatlanul mocskos egy világban éltem/nőttem fel. Ezek szerint áldozatként, AMIT ÉN MINDEZEK ELLENÉRE SEM ÉREZTEM. Nem érzek késztetést, hogy bármelyik zaklatómnak, keserűséget okozó nőnek, bosszantó asszonynak, rémesen tolakodó fiatal lánynak ideírjam a nevét. Mert attól szégyellném csak magam igazán. Egy színészbarátom (ma már nagyon ismert) kb. 25 éve azt mondta, Zoli, művészek vagyunk, muszáj mindent megélni és tapasztalattá gyúrni. 

(Ma már úgy gondolom, hogy ez egy kicsit hülyeség.) De egy cseppet sem érzem magam sérültnek, bármit is csináltatok velem csajok. Mert valahogyan mindennek hasznát tudtam venni. Amit nem akartam, kértem, vagy nem volt jó, annak is. Örülök annak, hogy létezik még az emberiség a világon. Ugyanannyira annak, hogy nőkből és férfiakból áll.”