Ellenzékben sokkal nehezebb korruptnak mutatkozni, mint kormányon, de az elvtársak valahogy megoldják a lehetetlen küldetést.
„Mindig akad egy Hagyó Miklós (nokiásdobozzal vagy anélkül) vagy egy éhségmenetelés közben titkos nyugati bankszámlát üzemeltető Simon Gábor, aki megszemélyesíti a posztkommunista ethoszt. Ellenzékben sokkal nehezebb korruptnak mutatkozni, mint kormányon, de az elvtársak valahogy megoldják a lehetetlen küldetést. Most éppen azt »szervezte meg« a galád Fidesz, hogy az MSZP és a DK közös ügyvédje, Czeglédy Csaba elsíbolja a gyanútlan diákmunkások járandóságát, miközben egy ausztriai bankszéfben aranyrudakat rejteget. A tetejébe meg ott van az a fránya nyolcvanmilliós kölcsönügylet Czeglédy és Dobrev Klára aláírásával. Dobrevet nemrég még konszenzusos miniszterelnök-jelöltként próbálták átnyomni az elgyötört baloldali közvéleményen: nem tudni, kinek az agyában foganhatott meg ilyesmi. Biztosan ezt is Orbán ötlötte ki.
Ám ha a kormányoldal efféle politikai ajándékot kap, érthetően lecsapja a magas labdát. Hát persze hogy azt mondja: Czeglédy ügyeiért az egész magyar baloldalt politikai felelősség terheli. A kormány eközben beleérző módon tárgyal a fiatalkorú kárvallottak érdekvédelmi szervezetével, a Fidesz meg kártalanítást javasol. A jobboldal próbálja helyrehozni azt az anyagi és erkölcsi kárt, amit már megint a baloldal okozott. A választópolgár pedig joggal vonja le a konzekvenciát: ezek ott nyolcévnyi ellenzéki lét után sem változtak szemernyit sem.
Egy bizonyos: azok a fiatalok – úgy is, mint leendő választók –, akiket most átvertek a májusi és júniusi bérükkel Czeglédyék, bajosan fognak a szavakban mégoly megújuló baloldalra voksolni. Így kell előrelátóan gondoskodni a jövendő szavazótáborról. Mint ahogy valószínűleg a Jobbik is alaposan ráfizet a nyugdíjas-ellenességére: ha a Bakony minden fájára kiszögelnek egy Simicska-plakátot, akkor sem tudják ellensúlyozni azt a politikai kárt, amit egy ostoba és kicsinyes Vona-féle Facebook-bejegyzés tud okozni.”