„Ahogyan abban is teljesen biztos vagyok, hogy a »divat-mituzó« 14 éves kislányok is izgalommal telt mosolygásba kezdenek, ha egy 190 centis szőke herceg szól oda egy »helló bébit!« a vadi-új porschéjából. Ha azonban egy hiányos fogazatú melós kiáltja ugyanezt egy építkezésről, egy hosszabb fütty kíséretében, akkor az érzékeny lelkű kiskamaszok azonnali hatállyal kiposztolják, hogy őket kérem elképesztő módon zaklatták szexuálisan, és #meeto.
Innen jelzem, hogy ez így nagyon nem következetes. Hogy: a jó és gazdag pasik füttye: udvarlás, a ronda szegényeké viszont zaklatás.
De az is csodálatos volt, ahogy Marton László több »áldozata« is könnyeivel küszködve sírta el, hogy a rendező úr alattomos módon elvitte őket sétálni, meghívta fagyizni, valamint órákig beszélgetett velük, ők meg ezeknek a fondorlatoknak köszönhetően jól bele is szerettek a művész úrba, pedig az alávaló pernahajder csak le akarta őket fektetni.
Szép dolog ez? Nem. Nem szép. De szexuális zaklatás lenne? Ugyan kérem. Ne vicceljünk már!
Nem kétlem, hogy vannak igazi »ragadozók«, igazi erőszaktevők. Ahogy vannak olyan főnökök is, akik kihasználják a gyors karrierre vágyó, térdelésre igen, monológok elmondására kevéssé alkalmas beosztottjaikat. Mindig is azt gondoltam, nincs alávalóbb a gyerekeket és nőket abuzáló beteg férgeknél. Ha rajtam múlna, mehetnének azonnal a villamosszékbe.”