„Megvalósítható jövőkép és hatékony eszközrendszer híján az ukrán politika újabb és újabb frontokat nyit, tovább feszítve a húrt. A legújabb lépés az ukrán tanítási nyelv kizárólagossá tétele a középiskolákban és a felsőoktatásban. Ennek elsődleges célpontja az ország bő 17 százalékát kitevő, jelképhasználatában és egyéb nyelvi jogaiban, sőt tévé- és rádióadásai, közösségi oldalai letiltásában már eddig is korlátozott orosz nemzetiség, de a közel 150 ezres kárpátaljai magyarság is súlyosan megszenvedi a soviniszta, elnyomó intézkedést.
Mindez azonban csak pótcselekvés, a kétségbeesett tehetetlenség jele, ami újfent azt bizonyítja, hogy Ukrajna továbbra sem képes saját mibenlétét pozitívan meghatározni, helyette másokkal szemben próbálja definiálni és pozicionálni önmagát. Kétségtelen, hogy rövid távon a negatív identitásnak is lehet összetartó ereje, ám mind Kelet-Ukrajna, mind Kárpátalja sajátos etnikai-kulturális viszonyai ezzel ellentétes folyamatokhoz vezethetnek. Kevesen emlékeznek rá, de az 1991. december 1-i népszavazás során, melyen kimondatott Ukrajna önállósága, a kárpátaljaiak a régió különleges önkormányzati státusa mellett is letették voksukat, a szavazók 81,4 százaléka pedig a Magyar Autonóm Körzet létrehozását is támogatta. Sajnálatos, hogy az akkori önfeladó magyarországi külügyi vezetés semmiféle határozottságot nem mutatott e kezdeményezés támogatására…