Demokratikus önkényuralom

„Az ellenzéki orgánumok azt tartották fontosnak ismételten elmondani, hogy Putyin egy zsarnok, despota, diktátor, aki leállította és visszájára fordította az éppen csak beinduló oroszországi demokratikus folyamatokat, korlátozza az emberek alapvető jogait, birodalomépítő ambícióinak rendeli alá népe szabadságát. A kormánypárti sajtó viszont azt hangsúlyozta, hogy rendet teremtett Oroszországban, a lakosság rajong érte, mindig nagy fölénnyel választják újra. Megjegyzendő, hogy amikor Putyin még Gyurcsánnyal kokettált, az újságírók pont fordítva voltak bekötve.

Most viszont tényleg feltűnő volt, hogy a kormányközeli jobboldal milyen rajongó szeretetet érez az orosz elnök iránt (csak azért nem imádatot, mert az valaki másnak jár).

Nagy formátumú, korszakos jelentőségű politikusnak nevezték, akitől még maga Orbán is példát vehet, főleg abban a tekintetben, ahogy a nemzetrontó, hazaáruló libsiket ráncba szedte. Különösen üdítően hatottak az olyan típusú eszmefuttatások, amelyek a hatalomhoz közeli tárgyilagosság szellemében megemlítették: Putyint tekintélyuralmi rendszer létrehozásával, az ellenzékkel szembeni antidemokratikus módszerek alkalmazásával szokták megvádolni, de még ha igaz lenne is mindaz, amit felhoznak ellene, csak a javára írandó, mert az orosz hagyományok szerint jár el. Az oroszok ezt szeretik, ezt várják tőle, nekik ez jár.”