A Jobbik középre pozicionálása nem jött be, jön az újabb hangnemváltás?
Joseph Goebbels propagandaminiszter, amikor már jól látszott, hogy elkerülhetetlen a vereség, totális háborúra hívta a párt híveit. Az első sorokban a sztálingrádi csata rokkantjai foglaltak helyet, akik lelkesen ünnepelték Goebbels ötletét. A háború megnyerésére már nem volt reális esély, az utolsó tartalékaikat élték fel, sokszorosára növelve a veszteségeket.
Valami hasonló zajlik most a Jobbik és Simicskáék háza táján. Az üzletember a hírek szerint megkínálta a Jobbikot egy nagylelkű biznisszel. Felejtsük most el Goebbelst, és foglalkozzunk a Simicska-Jobbik szerelem meglepő fordulatával!
Mi lehet az oka annak, hogy szebb napokat látott vállalkozó „hitelre” odaadja egyetlen nyereséges vállalkozásának, a piacon jól értékesíthető eszközeinek egy jelentős részét? Itt nem néhány plakáthelyről van szó, ez az üzletág egyfajta csodafegyver volt Simicska kezében, a Publimont ugyanis a második legnagyobb reklámcég Magyarországon.
A Jobbikot megsegítő vállalkozó médiaportfoliója hatalmas veszteségeket termel, több milliárdra rúg már az összeg. A racionalitás és az üzleti logika azt diktálná, hogy megpróbálja gatyába rázni a cégeit. Minden várakozásnak ellentmondva mégis úgy dönt, hogy lemond bevételei egy jelentős részéről, hogy a szintén bajban levő Jobbikot segítse a kampány közeledtével.
Amennyibe az üzleti észszerűtlenségtől el is tekintünk, az ajándékozás másik problematikus része még mindig komoly kérdéseket vet fel. Ez a törvényesség kérdése. A nagy kérdés, hogy a plakáthely-átadó akció nem ütközik-e a pártfinanszírozási törvénybe.
Mintha a racionalitásnak és a törvényeknek fittyet hányva vetnék magukat a Fidesz elleni harcba. Az eddigi jobbikos plakátkampányok és egyáltalán, a Jobbik helyezkedése semmilyen nagy áttörést nem hozott a radikálisoknak: az elmúlt évek közvélemény-kutatási adatai alapján a Jobbik inkább csak gyengült mostanra, vagy legjobb esetben is csak egy helyben jár. A mostani próbálkozás sem kecsegtet győzelemmel, legfeljebb az MSZP-vel szembeni előnyét stabilizálhatja a Vona-párt. Azonban valódi eredménynek ez sem nevezhető.
Most felszívják magukat és újra nekiindulnak, háborút akarnak nyerni egy csapat maradék rohamosztagossal.
A Simicska-cég plakátjaink megjeleő gengszterezéssel most új hangnemváltás várható? Akiket korábban átcsábítottak a cigányellenes politikájukkal, azok lassan visszaszédelegnek az MSZP táborába, a szélsőséges nézeteiket eltitkolni nem akaró szárny pedig új mozgalmak megalakításán munkálkodik. A Jobbik középre pozicionálása nem jött be, a moderált, konszolidációs imázs-kampánnyal megcélzott választói réteg nem vette komolyan a stílusváltást. A Jobbik hirtelen „színeváltozása” leginkább saját táborán belül okozott károkat, most majd az ingyen plakáthelyeken kívánja megszólítani a rózsaszín kampány miatt kiábrándult szavazókat.
A gyeplő a lovak közé lett dobva – a kérdés, kinek lesz ez végzetes fejlemény?
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Egységben az erő! – üzente a világbajnok magyar MMA harcos.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
