„Nem tudom, ki hogy van vele, de én azt érzem, az ukrán állam szinte ellenségként tekint a saját polgáraira, ott nehezíti az emberek életét, ahol csak tudja. De maguk az ukránok is úgy vannak vele, hogy ott verik át saját államukat, ahol éppen tudják. Adót csalnak el, forgalmat titkolnak el, borítékban fizetnek bért. Kölcsönös ez a kiszorítósdi. Figyelemelterelésnek pedig találtak maguknak egy bűnbakot: a nemzeti kisebbség tagjait. Kisebbség vagyunk, ennél fogva a többség könnyen tud velünk izmozni.
Ettől talán azt hiszik, erősebbek lesznek. Ám nem, pont fordítva, éppen hogy a gyengeségüket és szánalmasságukat bizonyítják. Egy erős, bátor országban széles jogokat kapnának a kisebbségek, s csak egy gyenge, félős államban történhet meg olyasmi, ami a mai Ukrajnát jellemzi…”