Összetört Zelenszkij álma: az Európai Unió két legfontosabb tagja titokban Magyarország mellé állt

Az Európai Bizottság hiába próbálta megkerülni Orbán Viktor vétóját.

Ellenzéki narratíva hiányában európai ügyekben az egyes uniós intézmények, így az Európai Parlament, a Bizottság, a Velencei Bizottság és a külföldi, elsősorban német sajtó vált a kormány vitapartnerévé.
„2010 után nem sikerült megújítani, illetve az adott körülmények között vonzóvá tenni a baloldali modernizációs alternatívákat. A globalizációkritikus baloldal örököseinek tekinthető LMP politikusainak azzal kellett szembesülniük, hogy olyan konfliktusok generálódtak 2010 óta, amelyek nem adtak sok teret a zöld, ökopolitikai témáknak, ügyeknek. A második Orbán kormány óta az utcákon is megjelenő elégedetlenség sok esetben liberális színezetű volt. A sajtószabadságért, az egyoldalú alkotmányozás ellen, a civil társadalom autonómiájáért, az akadémiai szabadságért szervezett tüntetések a mozgalmi liberalizmus újjáéledését mutatják. Sokat elárul erről a jelenségről, hogy az Ökotárs vezetője, Móra Veronika is úgy jelenik meg a nyilvánosságban mint a fenti liberális témájú tüntetések szervezője és nem mint egy zöld szervezet képviselője.
Az európai integrációs narratíva kifáradása óta az MSZP majd a DK sem volt képes arra, hogy európai ügyekben kezdeményező legyen. Magyarország nemzetközi helyzetét, az unióhoz való kapcsolatát illetően a Fidesz és egy személyben Orbán Viktor határozza meg a közbeszédet. A külpolitikai soha nem volt annyira fontos, mint 2010 után, tulajdonképpen Orbán Viktor alakította át belpolitikává az európai ügyeket. Tisztségénél fogva azonban a regnáló miniszterelnök politikai cselekvőként tud megjelenni a nyilvánosság számára, akire reagálnak a külföldi partnerek is. Ezen a szinten képtelenek megjelenni az ellenzéki vezetők.
Itt is azonban fontos tényező az ellenzék fragmentáltsága. Egy erős baloldali párt kompetens vezetője felléphetne önállóan az EU-t és Magyarországot érintő kérdésekben. Ellenzéki narratíva hiányában európai ügyekben az egyes uniós intézmények, így az Európai Parlament, a Bizottság, a Velencei Bizottság és a külföldi, elsősorban német sajtó vált a kormány vitapartnerévé. Ezeknek a szereplőknek a megjelenését a magyar politikában támogatta, ünnepelte az ellenzéki közvélemény és a sajtó is. Arról azonban nem vettek tudomást, hogy ezzel másodrangúvá válnak a magyar ellenzéki pártok az említett szereplők mellett, tovább csökken kompetens megszólalási lehetőségük.”