Létezik-e német kultúra?

„Múlt év novemberében az integrációs miniszter egy integrációs csúcsértekezleten azt is felvetette, hogy a német alkotmány 20b pontjaként be kellene iktatni, hogy »A Német Szövetségi Köztársaság a bevándorlók sokszínű országa«, a felvetést az értekezleten elnöklő Angela Merkel »biztatónak és izgalmasnak« találta. Ugyanakkor egy történész, Klaus-Rüdiger May figyelmeztetett, hogy a javaslat elfogadása – amelyet egyébként több mint ötven migránsszervezet nyújtott be – a németeket a saját hazájukban másodosztályú állampolgárokká tenné.

A politikának is megvan a maga Newton-törvénye: minden folyamat addig megy valamilyen irányba, ameddig (politikai) erő nem hat rá. Ha meg akarjuk változtatni, erőt kell rá gyakorolni. Ennek egyik első lépése az kellene hogy legyen, hogy a fehér, ezen belül különösen a német bűntudatot egészséges és erkölcsös (nem mások kárára törekvő) érdekvédelemmel váltsuk fel.

Természetesen nem kellene a történelmi bűnöket elfeledni, de a vezeklésnek nem az önfeladásba kellene torkollnia, hanem a ténylegesen meglévő problémák megoldását kellene felvállalni. Ilyen lenne a volt gyarmatok oly módon való megsegítése, hogy társadalmi és gazdasági problémáikat egyre inkább a saját erejükből oldják meg, és méltó életet tudjanak biztosítani növekvő lakosságuknak. (...)

Ha a kihalófélben lévő állatokat és növényeket meg akarjuk menteni, akkor talán az európai kultúra és a fehér rassz (pontosan: europid nagyrassz) túlélése is felvethető.”