Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Hogy lehet szabad sajtóról beszélni, ha nem tudjuk, egyik vagy másik lap mögött ki áll?
„Mert ahogy a munkavállalók nagy része, az újságíró is egy megtört fajta, aki inkább kihúzza a leszedett cikkeket, és ha tud, keres egy új állást a jobb reményében, de nem tud és nem mer szembeszállni a tulajdonosokkal, mert tudja, ő húzza a rövidebbet. És tényleg az újságírók húzzák a rövidebbet, mert tényleg nincs erő (szakszervezet, civil társadalom, a jó isten), ami megvédené őket a hatalommal, a pénzzel, a politikával szemben egy ilyen helyzetben.
De az olvasók nem csak ezeket a pletykákat nem tudják. Sokszor azt se tudjuk, hogy ki áll valójában egy-egy médiatermék mögött, és Tarjányi ebben is példát mutat. Arra a kérdésre, hogy a hírek szerint milliárdos költségvetésű zoom.hu-ra miből van pénze, csak annyit mond, a tulajdonostárs mérnöki cégéből, és Tarjányi nemzetközi könyveladásaiból, na meg befektetők pénzéből. Hogy kik a befektetők, azt pedig nem hajlandó elmondani. Persze a magyar közéletben van ilyen, és ez a jelenlegi kurzus alatt sok szempontból érthető is, senki se akarja kicsinálni magát azzal, hogy elárulja, ellenzéki lapot tart fenn.
De mégis, hogy higgyük el, hogy itt nincs turpisság? Hogy lehet szabad sajtóról beszélni, ha nem tudjuk, egyik vagy másik lap mögött ki áll?
És mégis, ha elolvassuk ezt az interjút, akkor az rajzolódik ki belőle, ha legjobb indulattal viseltetünk Tarjányi felé, hogy ez a magyar progresszió jövője, ez az, amit ma kínálni tud nekünk a politika mint megújhodást. A kormányváltásban érdekelt tulajdonost, aki progresszív mozgalmat indít, és aki ha bepipul, levetet egy cikket a lapjából, abból a lapból, amit nem tudjuk ki, finanszíroz.
Ebből a kínálatból pedig biztosan nem fog működő és tisztességes Magyarország épülni.
Valaki mutasson már jobbat!”