Diktátum

„John Locke, az angolszász liberalizmus atyja szerint az emberek azért vetik alá magukat egy felsőbb hatalomnak, hogy kölcsönösen megvédjék életüket, szabadságukat és vagyonukat. A (liberális) jogállam törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalma »nem szolgálhat más célt, mint az emberek békéjét, biztonságát és a közjót«. Ha azonban a hatalom birtokosai megszegik az »önvédelem alapvető, szent és megváltoztathatatlan törvényét«, akkor az embereknek joguk van megszabadulni tőlük!

A luxembourgi bírói testület tagjai sajnos – a jelek szerint – nem ezt a liberális jogállami felfogást képviselik. És nem is a luxemburgi születésű Robert Schuman, az egyesült Európa egyik kereszténydemokrata alapító atyja alapelvét: »Az európai közösség nem fog hasonlítani sem egy birodalomhoz, sem a Szent Szövetséghez (…) a demokratikus egyenjogúság lesz az alapja.« Az Európai Unió létrehozói azt ígérték, hogy a többségi döntéshozatal elve »kizárja az erőfölény másokkal szembeni diktatórikus felhasználását. Ez a nemzetekfelettiség értelme«.

Éppen ezt a demokratikus és igazságos elvet söpörték le asztalukról a luxembourgi bírák. Inkább egy másik luxemburgi politikusra, Jean-Claude Juncker EB-elnökre hallgattak, aki kezdettől az Európán kívüli migránsok korlátlan és ellenőrizetlen befogadását szorgalmazza, amerikai milliárdos spekuláns barátja, George Soros sugalmazására, de legalábbis nagy örömére hajtja végre annak mestertervét. Juncker éppen egy éve üzente meg cinikusan az illegális bevándorlást és a kötelező betelepítést elutasító közép-európai országoknak, hogy »tanulják meg szeretni a migránskvótákat«. Nos, Juncker úr – és összes elvtársa, famulusa – most nyilván örül a marionettbábuként rángatott bírák tegnapi ítéletének. De vélt győzelmük pirruszi, mert a magyar nép (és kormánya) nem enged a diktátumnak, s végsőkig elszánt, hogy megvédi szabadságát, alkotmányos és nemzeti identitását, kultúráját, életformáját. A csata nem ért véget – igazából csak most kezdődik.”