Kósára várva

„A magyar kormányfőnek azzal a múlt heti, félrevezető kijelentésével azonban nincs mit kezdeni, hogy »nem szabad a mostani gazdasági sikereket külső tényezőknek tulajdonítani, az, ahogy ma a magyar gazdaság működik, nem külső segítségnek tudható be, hanem a magyar gazdaság szereplőinek. Ez a mi magyar sikerünk, a saját erőfeszítéseinknek köszönhető.« Mentegette is főnökét – bár ügyetlenül – Varga Mihály gazdasági miniszter a Közgazdász Vándorgyűlésen, imigyen: »Jó gazdaságpolitika nélkül mit sem érne a támogatás, hiszen több tagállam nem tudott megküzdeni a válság okozta kihívásokkal a jelentős uniós források ellenére.« A védekezés csak két ponton sántít. Egyrészt, hol van a jó gazdaságpolitika? Másrészt azt a tényt se feledjük, hogy minden tagállam jobban hasznosította az uniós támogatásokat, mint mi.

De csüggedésre semmi okunk. Jön Kósa Lajos személyében a felmentő sereg. A Modern Városok Program beruházásainak jövendő tárca (és diploma) nélküli miniszterére bízott 3400 milliárd forint nagyságrendjének érzékeltetésére: ez az összeg éppen akkora, mint a paksi atomerőművi bővítés hazai forrásigénye. Azonban van itt egy óriási különbség: a Kósa-pénzek forrása az a Brüsszel, amelyet plakátjaikkal – bármennyire szerették volna is – nem sikerült Orbánéknak megállítaniuk.

A nyáron a Bálványosi Szabadegyetemen Kósa Lajost megkérdezték, hogy mi szeretne lenni, ha már nem lesz a Fidesz frakcióvezetője. A politikus kifejtette: tengeri halászati miniszter, mert így egzotikus tájakra is utazhatna. Orbán Viktor nem jó döntést hozott. Engednie kellett volna Kósa Lajos vágyainak.”