„A következő kérdésem, milyen hamar leszek „homofób” azzal, hogy egy eszement kutatást és annak tendenciózus, hazug beállítását megkérdőjelezem? Egy vagy két pillanat alatt?
A következő kérdésem. Miért csodálkozik valaki ezek után, ha egyetlen frontba áll össze az Alt-Right, a putyinizmus és a kelet-európai etnicista jobboldal az idült progresszivista krédóval szemben, és a többség az utóbbit választja? Na persze TGM szerint a szociális depriváció áll minden választásunk mögött, de azért hadd jelezzem itt, hogy valamiért nem az acélos európai baloldalhoz özönlik a deprivált amerikai és európai polgár, hanem a jobboldalhoz, aminek csak van valami köze a kulturális elidegenedéséhez is.
A következő kérdésem: hova lett a liberális demokrácia az identitárius bal- és jobboldal kretén magamutogatása közepette, és érdekli-e ez egyiküket is. (Nem, a progresszivistát sem érdekli a liberális demokrácia.)
Az utolsó megállapításom pedig a #csakférfi kritikusnak szól: diszkriminálni tetszik, méghozzá csúnyán. Ugyanis nincs a panelben se cigány, se cégéres buzi, se afro-európai, se túlsúlyos, se Down-kóros, se szociális kihívásokkal küzdő békés megyei esztergályos, magyarán a feminizmus diszkriminál mindezekkel szemben. És elmondom, akik viszont benne ülnek a panelban, biztosan kisebbségiek bizonyos szempontokból. Például alapvetően értelmes emberek. Tessék ez utóbbinak örülni. Lehet, hogy az értelmük és a hozzáértésük miatt esett rájuk a választás, nem azért, mert fütyijük van és nem sértődnek meg a Mr. iniciálén nemzetközi levelezésben.”