„Egészen döbbenetes interjút adott Lukáts Andor a pontosan 180 fokos Hír tévén felületet kapó Veiszer Alindának.
Lukáts mostanában szerényen, halkan, modorosan artikulálva, és félig lehunyt szemmel mesél a televíziók reggeli műsorában arról, milyen fantasztikus pályát tudhat maga mögött. Hiszen volt ő vezető színész/rendező, és színházigazgató is. Valamint kapott egy Kossuth-díjat is.
Egészen pontosan 2006-ban.
Erre a dátumra később még visszatérünk.
No és mellesleg arról is mesélt — amennyiben az önfényezés nem veszi el a promocióra szánt kevéske de annál értékesebb (értsd: drágább) időt —, hogy színiakadémiát alapít Jordán Tamással. A szakma két nagy öregje egymást hájpolva haknizza végig a televíziókat.
A riporterek pedig ájultan hallgatják és csodálják a két Legendát.
A legendák ezt szelíden tűrik.
Néha leereszkedően és nem túl meggyőzően — az illendőség kedvéért — tiltakoznak picit, na de teljesen komolyan vehetetlen a legendává nemesítésük ellen tett hiábavaló látszatküzdelmük.
Tudják.
Hiszik.
Ők legendák.
Mamutok.
A szakma megkérdőjelezhetetlen papjai.
Csak most épp úgy adódott, hogy nincsen templomuk.
Úgyhogy neki is álltak egy sajátért lobbizni.”