Centenáriumi lehetőség

„Hogy a magyaroknak nincs okuk ünnepelni 1918-at, azt csak az nem érti, aki nem tudja, mi történt 1918. december elsején (következésképp aligha fog ő maga is ünnepelni, és valószínűleg nem vár ilyesmit mástól sem), komplett idióta, vagy meg akar sértődni. Az utóbbi napokban főleg az utóbbi kettőre láthattunk számos példát, miután Kelemen Hunor a Szabadságnak adott interjúban – kérdésre válaszolva – elmondta a centenáriummal kapcsolatban, amit minden jó érkezésű ember tudhat: egy magyar nem akarhatja megünnepelni, hogy elszakították a testvéreitől. Nem kell különösebben ragozni, hogy miért.

Az már kevésbé törvényszerű, hogy az elmúlt száz évre visszatekintve sem nagyon találunk ünnepelni valót. Először azért, mert a »Nagy Egyesülés« nyomán megalakult nemzetállam nem bizonyult kifejezetten sikeres »vállalkozásnak.« És ezért nem lehet kizárólag a kommunistákat okolni, akiket a sajátos nacionalista (és helyenként antiszemita) felfogás szerint a szovjetek (értsd: idegenek) ültettek a román nép nyakára. Tudniillik az 1945-ben megbukott fasiszta rezsim például autentikus román képződmény volt, és az 1989-es rendszerváltás utáni, nem kommunista időszak sem mások miatt nem komplett sikertörténet.

Egyébként főleg az utóbbi egy évtized nem nevezhető annak. Nemcsak a magyarok érzik úgy, mintha visszafelé menne az ország, hanem nagyon sok román honfitársunk is. A mindent behálózó korrupció és a lassan mindent behálózó korrupcióellenes harc – anélkül, hogy az eredeti problémát megoldaná –, a burjánzó vallási fundamentalizmus, az elharapódzó idegengyűlölet, a »nyugatiasság« egyre nyíltabb elutasítása legalább annyi embert kényszerít elvándorlásra, mint a  mélyszegénység.”