Bértollnok

„Amíg rendszeresen olvasgattam hozzászólásokat a cikkeim alatt, gyakran felbukkant ez a szó. Most, hogy évek óta nem követem írásaim sorsát, sőt, már Facebookon sem vagyok, csak odapislantok riadtan egy-egy percre mások írásai alá különféle portálokon. Szomorúan tapasztalom, hogy a bértollnok szó nem kopott ki a szótárból. Látom itt-ott felvillanni a kifejezést, felbukkan, aztán alámerül, végül ismét felszínre tör, mint vizenyős réten a dudva. Olyanok használják, akiknek lövésük sincs, hogyan működik a sajtó, és nagyjából-egészében azt hiszik, hogy a klaviatúrán politikai komisszárok kopogtatják a cikkeiket egész álló nap.Vagy a fene tudja, mit hisznek.

A lényeg a bértollnokság. Azt oda kell írni, mert ha nincs ott, apró cserepekre törik a belső tükör. Az elgondolás lényege, hogy a kedves olvasóval ellentétes nézetet valló újságíró bértollnok. Magyarul valaki hátulról fogja, vezeti a tollát, bérli, pénzt ad azért, hogy az érdekeit képviselje. Az újságíró voltaképpen kiárusítja önmagát, szemben a talpig tisztességes névtelen kommentelőkkel, őket persze, soha senki nem bérli semmire, pusztán emberbarátságból szerelik meg más autóját, tanítják mások gyerekeit, viszik ki a sört vadidegen embereknek. Az újságíró viszont más. Bértollnok.

Őszintén megvallom, ha ezt a szót látom leírva, felhorgad bennem a szakmai szolidaritás, pedig általában nem foglalkozom a bandaszellemmel, semmi közöm más újságírók dolgaihoz. A bértollnokozás mégis megmocorogtat valamit bennem. Annak a kimondását, hogy a bértollnokozó jobboldali olvasó és a bértollnokozó baloldali olvasó egyaránt téved. Bértollnokozni egyszerűen azért nem kéne, mert az adott írás megszületési körülményeit csak annak írója ismeri, következésképpen merész képzettársítás minden bosszantó írás mögé prostituálódást feltételezni. Gondolom én, de hát nem látok bele a bértollnokozó fejébe.”